Az ág szó a következőket jelentheti: fás növény törzséből vagy tövéből kinőtt erősebb hajtás; folyóvíznek vele egyesülő, illetve tőle elváló, külön medrekben folyó vizei közül valamelyik; rokonsági, leszármazási vonal. A Bibliában több héber és görög szót is fordítanak az „ág”, „sarj, sarjadék”, „hajtás”, „vessző”, „gally”, „venyige”, „levél”, „fa teteje” kifejezésekkel. Az izraeliták által bemutatott imádatban fontos szerepük volt a faágaknak. A lombsátorünnep idején, a hetedik, azaz etánim vagy tisri hónapban különféle fáknak az ágaiból, egyebek mellett pálmafa-, olajfa-, mirtuszfa- és nyárfaágakból készítették a lombsátrakat, amelyekben a nép lakott az ünnep idején (3Mó 23:40; Ne 8:15).

Amikor Jézus bement Jeruzsálembe i. sz. 33. niszán hó 9-én, a sokaság, amely a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepére ment fel Jeruzsálembe,  pálmaágakat lengetett, így fogadva és üdvözölve Jézust mint Izrael királyát (Jn 12:12, 13). Jánosnak a Jelenések 7. fejezetében feljegyzett látomásában is azt láthatjuk, hogy a „nagy sokaság” pálmaágakat lenget, amivel azt fejezi ki, hogy a megmentést Istennek tulajdonítja, aki a trónon ül, és a Báránynak (Je 7:9, 10).

Jelképes értelem: Jézus Názáret kicsiny városában nevelkedett. E város nevének a jelentése valószínűleg ’sarjadékváros’. Máté apostol az Ézsaiás 11:1-ben található próféciára hivatkozva rámutat, azzal, hogy Jézust názáretinek (feltehetően a ’sarj’, ’sarjadék’ jelentésű héb. né ʹcer szóból) nevezték, egy prófécia teljesedett be (Mt 2:23).

Pál apostol egy jelképes olajfa ágaihoz hasonlítja azokat, akik Ábrahám magvának a részévé válnak és az égi Királyság várományosai. A vadolajfaágak (a nemzetekből valók, vagyis a nem zsidók) be lettek oltva azoknak a természetes ágaknak (zsidóknak) a helyébe, amelyeket „kitörtek”, mivel azok közül csak kevesen fogadták el Krisztust, a többségük elvetette őt. Így válik teljessé az Isten által meghatározott szám, amely végül zsidókból és nem zsidókból tevődik össze (Ró 11:17–24).

A „hajtás”, „ág”, illetve az előzőekben említett, ezekkel a szavakkal rokon kifejezések valaki fiára, utódjára vagy leszármazottjára utalnak a Szentírásban. Jákob, amikor megáldotta a fiait, Józsefet hajtásnak (héb.: bén, „fia”) nevezte (1Mó 49:22, Szep.; Rbi8, lábj.). Az olyan pusztítás, amely nem hagy maga után sem gyökeret, sem ágat, azt jelképezi, hogy kiirtatik egy család vagy egy csoport; illetve teljes pusztulást is jelent, amelyből nincs felépülés (Ma 4:1; vö.: Ézs 5:24; Hó 9:16).

A Héber Iratok Jézus Krisztusról prófétai értelemben úgy beszél, mint aki Jehova szolgája, a ’Sarj’ (ÚV, Kat.), „az Ág” (KJ, AT), a ’Csemete’ (Kár.) (Za 3:8). A Zakariás 6:12, 13 azt írja a férfiról, „akinek a neve Sarj”, hogy megépíti Jehova templomát, és papként ül a trónján. Ez nem vonatkozhat másra, mint Jézus Krisztusra, hiszen Isten elrendezésében csak ő lehet a Király és a Pap. Jézus Krisztus felől azt ígéri a Biblia, hogy ő egy igazságos ’sarjadék’, amely Dávidnak támasztatik. Ez a megígért személy majd jogot és igazságot szolgáltat (Jr 23:5; 33:15; vö.: Ézs 53:2; Je 22:16). Ezenkívül Jézust a Szentírás Isaitól, Dávid apjától származó vesszőnek és sarjadéknak nevezi (Ézs 11:1).

A Biblia szerint a babiloni királyok dinasztiájának a végetérte olyan, mint amikor elvetnek egy „megutált sarjadékot”, amely még temetésre sem méltó (Ézs 14:19).

Mivel a Teremtő, Jehova sarjasztja a fákat és a többi növényt, ezért a ’sarjadék’, az ’ág’ és hasonló kifejezések a Jehovától származó jóléttel, növekedéssel és áldással vannak összefüggésben (Ézs 4:2; 60:21, 22; Jób 29:19). Isten azt ígérte, hogy „az igazságosak kivirágoznak, miként a fa lombos ága [„a fa ága”, Kár.; illetve kihajtanak, mint „a zöld falevél”, Kat.]” (Pl 11:28).