Egy filiszteus király Gátban, aki Dávid és Salamon idejében uralkodott. Máok, vagyis Maáka fia volt, és a 34. zsoltár feliratában Abiméleknek nevezik, amely talán egy olyan cím lehetett, mint a fáraó vagy a cár (1Sá 27:2; 1Ki 2:39).

Amikor Dávid Saul elől menekült, kétszer is az Ákis király fennhatósága alá tartozó területen talált menedéket. Az első alkalommal, amikor gyanakodtak rá, hogy ellenség, Dávid úgy csinált, mintha tébolyult lenne, és Ákis hagyta, hogy elmenjen mint valami ártalmatlan őrült (1Sá 21:10–15; Zs 34:zsf.; 56:zsf.). A másik alkalommal Dávid 600 harcossal és azok családjával ment, ezért Ákis kijelölte nekik Ciklágot lakhelyül. Az ott töltött egy év és négy hónap alatt Ákis azt hitte, hogy Dávid csapata júdai városokban portyázik, holott Dávid valójában a gesúriakat, girzitákat és amálekitákat fosztogatta (1Sá 27:1–12). Annyira sikeres volt ez a megtévesztés, hogy amikor a filiszteusok szervezkedtek, hogy megtámadják Saul királyt, Ákis tulajdonképpen a személyes testőrének tette meg Dávidot, és csak az utolsó pillanatban, a többi  filiszteus ’szövetséges fejedelem’ követelésére, küldte vissza őt az embereivel együtt Ciklágba (1Sá 28:2; 29:1–11). Amikor Dávid király lett, és Gát ellen harcolt, úgy tűnik, hogy Ákist nem ölte meg, ugyanis az még Salamon uralma idejében is élt (1Ki 2:39–41; lásd: GÁT).