Az a földről látható, csillagok alkotta sáv, amely a föld nap körüli pályasíkjának mindkét oldalán kilenc-kilenc fokra terjed ki. Jósiással, Júda királyával kapcsolatban a 2Királyok 23:5 ezt mondja: „Eltávolította tisztségükből az idegen istenek papjait, akiket Júda királyai iktattak be, hogy áldozati füstöt füstölögtessenek a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, és azokat is, akik áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak, a napnak és a holdnak, az állatöv csillagképeinek és az egek egész seregének.” Az ’állatöv csillagképei’ szavakkal fordított kifejezés a héber maz·zá·lóthʹ szóból ered – amely csak egyszer fordul elő a Bibliában –, bár a Jób 38:32-ben található Maz·zá·róthʹ szóval is kapcsolatba hozható. A szövegkörnyezet segít világossá tenni a jelentését.

Annak felfedezését, amit állatövnek nevezhetünk, rendszerint a korai babilóniaiaknak tulajdonítják. Kétségtelenül megfigyelték a nap látszó éves pályáját a csillagok között, mely pályát ma ekliptikának neveznek. A csillagászok feljegyezhették, hogy az ekliptika mindkét oldalán kilenc-kilenc fokig terjedő, kb. 18 fok széles zónán belül található a nap, a hold és a főbb bolygók földről nézve látszó pályája. De csak az i. e. második században történt, hogy egy görög csillagász 12, egyenként 30 fokos részre osztotta az állatövet, és attól kezdve a részeket állatövi jegyeknek hívták, valamint a hozzájuk kapcsolódó csillagképek alapján kaptak egy nevet. Az „állatöv” szó onnan alakult ki, hogy a 12 állatövi csillagkép legtöbbjét eredetileg szárazföldi vagy víziállatokról nevezték el.

Ezek a jegyek ma már nem esnek egybe azzal a csillagképpel, amelyről először kapták a nevüket. Ez a föld forgástengelyének precessziója, azaz eltolódása miatt van, amely ahhoz vezet, hogy a csillagképek minden 70 évben körülbelül egy fokot K felé tolódnak a körben, melyet teljesen mintegy 26 000 év alatt tesznek meg. Így a Kos állatövi jegy az elmúlt 2000 évben hozzávetőlegesen 30 fokot mozdult el, és a Halak csillagképbe került.

Kapcsolata az asztrológiával: Az állatövi csillagképeket a korai mezopotámiai időktől fogva a hamis imádatban használták. A különböző csillagképeknek bizonyos jellemvonásokat tulajdonítottak, amelyeket aztán asztrológiai jóslatoknál alkalmaztak annak alapján, hogy egy adott időpontban az égitestek milyen helyzetben vagy viszonyban voltak az állatöv jegyeihez képest. Ahogyan a 2Királyok 23:5 megfogalmazásából kiderül, az asztrológia ilyenfajta használatát az idegen istenek papjai vezették be Júdában, akiket bizonyos királyok hozattak az országba. Jehova Isten már jóval azelőtt megtiltotta a csillagimádatot, és halálbüntetés járt e vétekért (5Mó 17:2–7).

Az asztrológia a babilóniai imádat jellemző vonása volt. Babilon asztrológusai az állatöv alapján jósoltak, ez azonban nem mentette meg a várost a pusztulástól, éppen úgy, ahogy Ézsaiás próféta ezt pontosan megmondta előre (Ézs 47:12–15; lásd: ASZTROLÓGUSOK).

Napjainkban az állatövi jegyeket sok ember még mindig fontosnak tartja az imádatban. Érdekes, hogy az állatövi jegyek a névleges kereszténység székesegyházainak némelyikén is megjelennek, és ma is láthatók például a párizsi Notre-Dame székesegyházon, illetve a szintén franciaországi Amiens-ben és Chartres-ban lévő katedrálisokon.