Az emberek már a történelem hajnala óta megfigyelik az állatok szokásait és tulajdonságait, és ezeket alapul véve jellemeznek személyeket, népeket, uralmakat és szervezeteket. A Bibliában is hatékony eszközöknek bizonyulnak az olyan szemléltetések, melyekben állatok szerepelnek. A cikkhez tartozó táblázatok felsorolnak állatokat, illetve a jellegzetességeiket vagy a tulajdonságaikat, és azt is ismertetik, hogy ezek mit vagy kit jelképeznek.

Állatok mint uralmak jelképei: A Biblia közvetlenül megemlít néhány jelentős világhatalmat, melyek mindegyike, illetve más nemzetek is állatokat használtak szimbólumokként. Egyiptomban az egyik legfontosabb szimbólum a kígyó volt, például a fáraó koronáját a szent ureuszkígyó díszítette. Továbbá Egyiptomot a bika is jelképezte, illetve Asszíriának is ez volt a jelképe. A méd–perzsa birodalomnak a sas volt a szimbóluma: a médek pajzsain szirti sas volt látható, a perzsák pedig egy lándzsavégre erősített sast vittek magukkal. Athén jelképe a bagoly volt, Rómáé a sas, Nagy-Britanniáé az oroszlán, az Egyesült Államoké szintén a sas. Kínát már nagyon régóta a sárkány jelképezi. Ezenkívül a Németországot jelképező kétfejű sas is jól ismert szimbólum.

A Dániel és a Jelenések könyvében szereplő vadállatok: A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a Dániel és a Jelenések könyvében szereplő állatok hatalommal bíró királyságokat vagy uralmakat jelképeznek (Dá 7:6, 12, 23; 8:20–22; Je 16:10; 17:3, 9–12). Ezeknek a bibliai részeknek a vizsgálata feltárja, hogy bár ezek a politikai hatalmakat jelképező „vadállatok” kinézetüket tekintve különböznek egymástól, de bizonyos jellemzőik megegyeznek. Mindegyik szembeszáll Isten uralmával, melyet a messiási Királyság képvisel az emberiség felett. Ezenkívül Isten ’szentjeivel’ is szembeszállnak, vagyis azzal a néppel, mely szövetséges viszonyban áll vele. Ez a nép először a zsidó nemzet volt, később pedig a keresztény gyülekezet. A név szerint megemlített uralmak (a méd–perzsa birodalom és Görögország) jelentős világhatalmak voltak, és a többi uralom nagyságáról és tetteiről szóló bibliai leírás is azt mutatja, hogy azok sem voltak jelentéktelen királyságok. (Érdekes tény, hogy a kisebb jelentőségű királyságokat bizonyos esetekben szarvak jelképezik.) A leírások szerint mindegyik jelképes állat nagyon  agresszív, vagyis mindegyik annyi népet és nemzetet akar az uralma alá vonni, amennyit csak tud. (Vö.: Dá 7:17, 18, 21; 8:9–11, 23, 24; Je 13:4–7, 15; 17:12–14.)

Sok szövegmagyarázó úgy igyekszik beállítani a Dániel könyvében szereplő azon látomásokat, melyekben a jelképes állatok szerepelnek, mintha azok beteljesedése nem nyúlna túl Jézus Krisztus földi életének az idején, amikor is a Római Birodalom volt uralmon. Ám maguk a próféciák egyértelművé teszik, hogy a beteljesedésük túlmutat ezen az időszakon. A beszámoló szerint a jelképes állatok végső formái akkor is létezni fognak, amikor elérkezik „a meghatározott idő, hogy a szentek birtokba vegyék a királyságot”, ’a vég meghatározott idején’. Ekkor a Messiás örökre megsemmisíti a vadállatokkal jelképezett, ellenszegülő uralmakat (Dá 7:21–27; 8:19–25; vö. még: Je 17:13, 14; 19:19, 20). Érdemes azt is megjegyezni, hogy Krisztus Jézus félreérthetetlenül megjövendölte, hogy a nemzetek egészen a vég idejéig ellene szegülnek a messiási Királyságnak, és ezért a tanítványai, akik abban az időben a Királyságot fogják hirdetni, „gyűlölet célpontjai [lesznek] minden nemzet előtt” (Mt 24:3, 9–14). Ennek fényében nem lehet egyetlen nemzetet sem kizárni, különösen nem egy világhatalmat, azok közül az uralmak közül, amelyek azonosíthatók a jelképes vadállatok végső formáival.

Dániel látomása a tengerből előjövő vadállatokról: Azután, hogy Egyiptom és Asszíria már nem volt többé világhatalom, és a Babilóniai Birodalom dicsősége is leáldozóban volt, Jehova Isten  egy olyan látomást adott Dánielnek, amelyben a próféta azt látta, hogy előjött „négy hatalmas vadállat” a nagy tengerből (Dá 7:1–3). Az Ézsaiás 57:20 az Istentől elidegenedett embereket a tengerhez hasonlítja: „De a gonoszok olyanok, mint a háborgó tenger, midőn nem tud lecsillapodni, melynek vizei csak hínárt és iszapot vetnek fel.” (Lásd még: Je 17:15.)

A bibliai szövegmagyarázók rendszeresen összefüggésbe hozzák ezt a látomást a Dániel 2. fejezetében szereplő, óriási szoborról szóló látomással. A 2. és a 7. fejezet összehasonlításából kiderül, hogy valóban vannak hasonlóságok. A hatalmas szobornak 4 fő része van, a másik látomásban pedig 4 vadállat szerepel. A szobor első része a legértékesebb fémből, aranyból van, míg a többi része egyre kevésbé értékes fémből; ezenkívül az első vadállat a méltóságteljes oroszlán. Mindkét látomásban a negyedik rész különös figyelmet kap. Ennek a „királyság”-nak a kinézete a legösszetettebb, új jellegzetességek figyelhetők meg rajta, és egészen addig létezik, amíg Isten végre nem hajtja rajta az ítéletét azért, mert szembeszállt az uralmával.

A négy vadállat a következő volt: az első egy oroszlán, melynek kezdetben sasszárnyai voltak, de később kitépték ezeket, és az oroszlánt emberi tulajdonságokkal ruházták fel; a második egy medve (az oroszlánnál egy kevésbé méltóságteljes, de súlyosabb állat), mely sok húst falt fel; a harmadik egy leopárd, melynek négy szárnya volt (ezeknek köszönhetően gyorsabban tudott mozogni), és négy feje is volt;  a negyedik pedig egy olyan vadállat, amely nem azonosítható egyetlen állattal sem, rendkívüli ereje és nagy vasfogai voltak, valamint tíz szarva és egy másik szarva is, rajta szemek és „egy nagyokat szóló száj”. A 7. fejezet nagy része a negyedik vadállattal és annak különös szarvával foglalkozik. Bár mindegyik vadállat „különbözött a többitől”, ez főként a negyedikre volt igaz (Dá 7:3–8, 11, 12, 15–26).

Az i. e. VII. század utolsó negyedében a Közel-Keleten Babilon vált a legjelentősebb hatalommá. Ez a királyság gyorsan kiterjesztette uralmát Szíria és Palesztina fölé, megdöntötte Júda királyságát, megszakítva a Dávid családjából származó királyok sorát, akik Jehova dicsőséges trónján ültek Jeruzsálemben (1Kr 29:23). Az is figyelmet érdemelhet, hogy amikor Jeremiás próféta arra figyelmeztette a júdaiakat, hogy hamarosan Babilon kezébe fognak esni, a hódító birodalmat ’egy bozótból előjövő oroszlánhoz’ hasonlította (Jr 4:5–7; vö.: Jr 50:17). Jeruzsálem bukása után Jeremiás azt mondta a babiloni csapatokról, hogy ’gyorsabbak voltak, mint a sasok’, mialatt a júdaiakat üldözték (Si 4:19). A történelem feltárja, hogy a Babilon által meghódított terület egy időben egészen Egyiptom határáig nyúlt, ám nem sokkal később a birodalom terjeszkedése véget ért, és fennállásának második felében az uralkodók már nem folytattak annyi hódító hadjáratot, mint az elődeik.

Babilont a méd–perzsa birodalom hódította meg, melynek a központi területe a Mezopotámiai-alföldtől K-re fekvő hegyekben volt. Ez a birodalom eléggé különbözött a főként szemita népek által lakott Babilóniai Birodalomtól, mivel a Közel-Keleten ez volt az első, jafetiták (indoeurópai népek) által lakott birodalom. Bár a zsidók visszatérhettek Júdába, továbbra is a méd–perzsa birodalom fennhatósága alatt álltak (Ne 9:36, 37). Ez a birodalom még több területet kebelezett be, mint Babilónia, uralma „Indiától fogva Etiópiáig” terjedt ki (Esz 1:1).

A méd–perzsa birodalom uralmának a Nagy Sándor által vezetett görög hadsereg villámgyors hódítása vetett véget. Ez a hadvezér néhány röpke év alatt egy hatalmas birodalmat épített ki, amely felölelte Európa, Ázsia és Afrika bizonyos részeit. Ez volt az első világhatalom, melynek központja Európában volt. Nagy Sándor halála után a hadvezérei próbálták magukhoz ragadni a hatalmat, végül közülük négyen az uralmuk alá hajtották a birodalom egy-egy területét. Palesztináért az egymással szembenálló szeleukida és ptolemaida királyság versengett.

Idővel a görög birodalmat teljes egészében elfoglalta Róma. A Római Birodalom felülmúlta az összes korábbi birodalmat, nem csupán azért, mert nagyobb terület felett uralkodott (a Földközi-tenger egész környéke felett, idővel pedig a Brit-szigetek egy részét is meghódította), hanem mert neki volt a leghatékonyabb hadigépezete, és megkövetelte a törvényei betartását még a legtávolabbi provinciáiban is. Nem más, mint Róma volt az a politikai hatalom, amely kivégezte a Messiást, Krisztus Jézust, és amely üldözte az első századi keresztény gyülekezetet. A birodalom ezt követően – különböző formában – még közel ezer évig fennállt, majd több nemzetre szakadt, amelyek közül végül Nagy-Britannia szerezte meg a vezető szerepet.

H. G. Wells történész a következő érdekes megjegyzést teszi arról, hogy mennyire különbözött a Római Birodalom az elődeitől: „Ez az új hatalom, a Római Birodalom, mely a Kr. e. második és első században uralta a nyugati világot, több vonatkozásban is más volt, mint a civilizált világban addig létezett nagy birodalmak bármelyike. Kezdetben nem monarchia volt, és nem is egyetlen nagy hódító hozta létre . . . Ez volt az első olyan birodalom, amelynek az államformája köztársaság volt, és amely nem bukott meg; új fejlesztései voltak . . . A lakossága jóval kisebb mértékben volt hamita és szemita származású, mint bármely korábbi birodalomé . . . Ez valami addig nem létező dolog volt a történelemben, egy kiterjedt köztársaság, indoeurópai lakossággal. . . állandó változásokon esett át, és sohasem stabilizálódott. Ha úgy nézzük, akkor a [közigazgatási] kísérlet kudarcot vallott. Más szemszögből tekintve a dolgokat, tovább folytatódik a kísérlet, és Európa, valamint Amerika még ma is azon dolgozik, hogy megoldást találjon a világméretű kormányzás összetett gondjaira, amelyekkel először a római népnek kellett szembenéznie” (The Pocket History of the World. 1943, 149–151. o.).

A kos és a kecskebak: Két évvel később (Dá 8:1) Dániel egy újabb látomást kapott két, állattal jelképezett hatalomról, melyeket  egyértelműen azonosít a Biblia. A méd–perzsa királyságot a beszámoló egy hím juhként (kosként) ábrázolja, melynek két szarva van. Az egyik szarva nagyobb, mint a másik, és a nagyobbik tűnt elő később. Történelmi tény, hogy először a méd nép tett szert hatalomra, majd később a perzsák kerekedtek felül, bár mindkét nép továbbra is egy egységes kettős uralom maradt. A látomásban szereplő kecskebak, mely nagyon gyorsan átszelte a földet, a görög világhatalmat szimbolizálta (Dá 8:3–8, 20, 21). A prófétai látomás feltárja, hogy a kecskebak szeme között lévő „nagy szarv” – mely az első királyt szemlélteti – letört, „amint hatalmassá vált”; majd négy királyság jött létre, bár ezeknek kisebb hatalmuk volt (Dá 8:5, 8, 21, 22). Már korábban említve lett, hogy Nagy Sándor rendkívül gyorsan meghódította a méd–perzsa birodalmat, illetve hogy négy hadvezére osztozott a királyságán.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a próféciák ugyanazokat a nemzeteket és az uralkodóikat más-más állatokkal szemléltethetik. Például Asszíria és Babilon királyait oroszlánnal szemlélteti a Jeremiás 50:17, az Ezékiel 17:3–17 pedig Babilon és Egyiptom uralkodóit nagy sassal. Ezékiel más helyen Egyiptom fáraóját egy ’nagy tengeri szörnyhöz’ hasonlítja, aki a Nílus csatornái között heverészik (Ez 29:3). Tehát az, hogy a Dániel 8. fejezetében a méd–perzsa birodalom és Görögország máshogy van jelképezve, nem zárja ki, hogy a korábbi látomásban (Dá 7.) vagy a későbbi próféciákban szintén ezekről van szó, csak más szimbólumokkal ábrázolva.

A tengerből feljövő hétfejű vadállat: János apostol abban a látomásban, melyet a Jelenések könyve 13. fejezetében jegyzett fel, azt látta, hogy egy hétfejű, tízszarvú vadállat jön fel a tengerből, hasonló a leopárdhoz, a lába azonban olyan, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszlán szája. Ez a jelképes vadállat tehát magán viseli a Dániel látomásában szereplő négy vadállatnak több jellegzetességét is. A sárkány, melyet a Jelenések 12:9 Sátánnal, az Ördöggel azonosít, erőt és hatalmat adott ennek a vadállatnak (Je 13:1, 2). Mivel a vadállatnak hét feje van (rajtuk tíz szarv), különbözik azoktól a Dániel látomásában szereplő állatoktól, melyeknek csak egy fejük van. A hét és a tíz olyan számok, melyeket a Bibliában rendszerint a teljesség szimbólumainak tartanak. (Lásd: SZÁMOK.) Ez alátámasztja, hogy a vadállat nem csupán egyetlen vagy néhány nemzet felett gyakorol uralmat, hanem „minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött” (Je 13:7, 8; vö.: Je 16:13, 14). Ezzel kapcsolatban egy szótár ezt mondja: „[A Jelenések 13. fejezetében szereplő] vadállatok közül az elsőben ötvöződnek a Dániel látomásában megjelenő négy vadállatnak a jellegzetességei. . . Az első vadállat tehát az Istennel szemben álló összes politikai uralom egyesített erőit jelképezi” (IDB. 1. köt. 369. o.).

A kétszarvú vadállat: Majd János látott feljönni egy vadállatot a földből, ennek két szarva volt, mint egy ártatlan báránynak, de úgy kezdett szólni, mint egy sárkány, és az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta. Utasítást adott arra, hogy készíteni kell egy képmást az egész föld felett uralkodó hétfejű vadállatról, és kényszert alkalmazott mindenkivel szemben, hogy elfogadja a vadállat ’jelét’ (Je 13:11–17).

Érdemes felidézni, hogy a Dániel 8. fejezetében szereplő kétszarvú kos egy kettős világhatalmat jelképezett, a méd–perzsa birodalmat. Azonban ez a birodalom már jóval azelőtt megszűnt, hogy János élt, ráadásul az apostolnak adott látomás jövőbeli eseményekről szólt (Je 1:1). János ideje után több kettős hatalom is létezett, ám ezek közül Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kapcsolata bizonyult a legkiemelkedőbbnek és a legtartósabbnak a történelem színpadán.

A kétszarvú vadállat másik szembetűnő jellegzetessége az, hogy úgy szól, mint egy sárkány. Ez eszünkbe juttathatja a Dániel könyvében szereplő negyedik vadállat kiemelkedő szarván lévő ’nagyokat szóló szájat’ (Dá 7:8, 20–26). A kétszarvú vadállat „félrevezeti” a föld lakóit, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Dániel 8:23–25-ben szereplő ’vad király’ csalárdságot cselekszik (Je 13:11, 14).

A skarlátszínű vadállat: János apostol a Jelenések könyvének 17. fejezetében beszámol egy látomásról, amelyben egy hétfejű és tízszarvú, skarlátszínű vadállatot látott, rajta pedig egy jelképes asszony, „Nagy Babilon” ült. Ez a vadállat nagyon hasonlít a Jelenések 13. fejezetében szereplő első vadállathoz – mondhatni a képmása annak –, de annyiban eltér tőle, hogy skarlátszínű, és nincsenek koronák a szarvain. Miközben János a vadállatot nézi, elmondják neki, hogy a hét fej által jelképezett hét királyból öt már elesett, egy van, a hetedik pedig még nem érkezett el. A skarlátszínű vadállat maga is egy nyolcadik király, de az előző hétből származik. A ’tíz király’, amelyet a tíz szarv jelképez, a skarlátszínű vadállattal egy időben létezik, és egy rövid ideig egyszerre kap hatalmat vele. Harcra kelnek Jézus Krisztus, a Bárány és a vele levők ellen, de az legyőzi őket (Je 17:3–5, 9–14).

 Néhány tudós ezt a látomást a pogány Rómára alkalmazza, a hét fejet pedig hét római császárral azonosítja, akiket egy nyolcadik császár követ. Azonban abban már eltérő a véleményük, hogy pontosan mely császárokról van szó. Maga a Biblia csupán három római császárt nevez meg név szerint, a negyedikre (Néróra) pedig csak úgy utal, hogy ’császár’. Más tudósok szerint a ’fejek’, azaz a „királyok” világhatalmakat jelképeznek, ahogyan a Dániel könyvében is. Fontos megjegyezni, hogy a Biblia név szerint megemlít öt világhatalmat a Héber Iratokban: Egyiptomot, Asszíriát, Babilont, a méd–perzsa birodalmat és Görögországot. A Görög Iratok pedig megnevezi a hatodikat, Rómát, mely János idejében volt hatalmon. A hetedik „király” nincs megnevezve, de ez érthető, hiszen még nem jelent meg, amikor János feljegyezte a Jelenések könyvét. A nyolcadik király, a jelképes skarlátszínű vadállat bizonyos értelemben egyesíti magában a hét fejet, ugyanakkor ebből a hét fejből származik.

[Táblázat a 85. oldalon]

JÓ DOLGOK SZIMBÓLUMAI

ÁLLAT

JELLEGZETESSÉG VAGY TULAJDONSÁG

AKIT VAGY AMIT JELKÉPEZ

bika

erős (Jób 39:9–11)

erő, a Jehova trónja közelében lévő egyik „élő teremtmény” tulajdonsága (Je 4:7)

farkas

harcias

Benjámin törzse, harcol Isten ellenségei ellen (1Mó 49:27)

fiatal bika (borjú)

áldozati állat

ajkak gyümölcse, dicséretáldozatok (Hó 14:2; Héb 13:15)

Jézus Krisztus mint áldozat (Héb 9:11–14)

galamb (gerle)

szeretetre méltó, gyönyörű, ártatlan

Sulamit (Én 1:15; 5:2)

Isten szolgái ártatlanok, nem törvényszegők (Mt 10:16

hazatérési ösztön

Jehova egybegyűlt népe (Ézs 60:8)

gazella (és más hasonló állatok)

szép, szeretetre méltó

Sulamit kedvese, a pásztor (Én 2:9)

gyors

Gád harcosainak gyorsasága (1Kr 12:8)

hal

a Törvény szerint néhány hal tiszta volt (3Mó 11:9)

jó, igazságos, a Királyságra méltó emberek (Mt 13:47–50)

juh

áldozati állat; szelíd, kezes, társas lény

Jézus Krisztus, „az Isten Báránya” (Jn 1:29; Je 5:6; 14:1; 22:3)

Jehova népe olyan, mint a juhnyáj (Zs 79:13; Jn 10:7; Héb 13:20)

azok, akik jót tesznek Krisztus testvéreivel, és áldásként bemehetnek a Királyságba (Mt 25:32–34)

kecske

áldozati állat

Jézus Krisztus mint áldozat (Héb 9:11–14)

kígyó

óvatos (1Mó 3:1)

Isten szolgái óvatosak (Mt 10:16)

ló (fehér)

hátasállat a csatában

igazságos háború (Je 19:11, 16)

oroszlán

fenséges, bátor, pusztító

igazságosság, a Jehova közelében lévő egyik „élő teremtmény” tulajdonsága (Je 4:7)

Jézus mint királyi fenség, Király, igazságszolgáltató (1Mó 49:9; Je 5:5)

Jehova (Ézs 31:4; Hó 11:10)

Jehova népe (Mi 5:8)

sas

élesen lát

bölcsesség, a Jehova trónja közelében lévő egyik „élő teremtmény” tulajdonsága (Je 4:7)

Isten szolgáinak a tisztánlátása, előrelátása (Mt 24:28; Lk 17:37)

sasok szárnya

gyors repülés

megújuló erő, kitartás (Zs 103:5; Ézs 40:31)

törődés, védelem

Jehova törődik az ’asszonyával’ (Je 12:14) és Izraellel (2Mó 19:4)

szamár

alkalmas a kemény munkára

Issakár törzse kényszermunkát végez (1Mó 49:14, 15)

szarvas kígyó

veszélyes

Dán törzse mint Izrael rátermett utóvédje (1Mó 49:17)

szarvasünő

fürge

Naftali törzse gyors a csatában (1Mó 49:21)

biztos lábakon áll

Jehova megszilárdítja és vezeti egy személy lépteit (2Sá 22:34; Zs 18:33)

szeretetre méltó

feleség (Pl 5:19)

tyúk

megvédi a csibéit

Jézus gyengéd törődése (Mt 23:37; Lk 13:34)

[Táblázat a 86–87. oldalon]

ROSSZ DOLGOK SZIMBÓLUMAI

ÁLLAT

JELLEGZETESSÉG VAGY TULAJDONSÁG

AKIT VAGY AMIT JELKÉPEZ

állatok általában

oktalanok

gonosz emberek (2Pt 2:12; Júd 10)

bika

vad

Dávid gonosz ellenségei (Zs 22:12)

disznó

tisztátalan

hitehagyottak (2Pt 2:22)

farkas

vad, ragadozó, harcias, ravasz

hamis próféták (Mt 7:15)

gonosz, hamis keresztények; hamis tanítók (Cs 20:29)

gonosz világi emberek (Mt 10:16)

féreg

alacsonyrendű, gyenge, jelentéktelen

Isten népe, Izrael (Jákob) önmagában gyenge, de Jehova hatalmának köszönhetően erős (Ézs 41:13–15)

galamb

könnyen félrevezethető, állhatatlan, együgyű

Izrael tíztörzs-királysága (Hó 7:11)

hal

a Törvény szerint néhány hal tisztátalan volt (3Mó 11:10–12)

gonosz személyek, akik nem méltók a Királyságra (Mt 13:47–50)

kecske

csökönyös, függetlenségre törekvő, öklelős

azok, akik nem bánnak jól Krisztus testvéreivel, vagyis az „átkozottak”, akik elpusztulnak (Mt 25:32, 41, 46)

görög világhatalom (Dá 8:5, 21)

kígyó

ravasz, álnok (2Ko 11:3)

Sátán, az Ördög (Je 12:9)

kos

öklelős

méd–perzsa világhatalom (Dá 8:3, 4, 20)

kutya

harcias, tisztátalan, falkában él; kielégítetlen szexuális vágyak

Dávid gonosz ellenségei (Zs 22:16; 59:6, 14)

perverz személy (5Mó 23:18; Fi 3:2; Je 22:15)

hitvány ember (2Sá 16:9)

Izrael gonosz pásztorai (Ézs 56:10, 11)

az ókori zsidók szerint a körülmetéletlen pogányok (Mt 15:26, 27)

hitehagyottak (2Pt 2:22)

leopárd

gyors

a káldeusok gyors hódítása (Ha 1:8)

görög világhatalom (Dá 7:6)

ló

bevethető a csatában (Jób 39:19–25)

háború, harci eszköz (Zs 33:17; 147:10; Ézs 31:1; Jr 4:13)

erős szexuális

szexmániás izraeliták vágy Jeremiás napjaiban (Jr 5:8)

medve

vad

gonosz uralkodók (Pl 28:15)

méd–perzsa világhatalom (Dá 7:5)

oroszlán

vad, ragadozó, prédaleső

Dávid gonosz ellenségei (Zs 22:13)

babiloni világhatalom (Dá 7:4)

Asszíria és Babilon királyai (Jr 50:17)

Ördög (1Pt 5:8)

róka

ravasz

az alattomos Heródes Antipasz király (Lk 13:32)

sas

ragadozó, prédaleső

Babilon és Egyiptom királya (Ez 17:3, 7, 12, 15)

sárkány

fal, zúz, mindent elnyel

Sátán, az Ördög (Je 12:9)

Babilon királya (Jr 51:34, Rbi8, lábj.)

szamár

erős szexuális vágyak

a hűtlen Júda Asszíriához és Egyiptomhoz fordul (Ez 23:20)

tevekanca

hasztalan igyekszik kielégíteni vágyait

Izrael hűtlenül a pogány nemzetek és azok istenei után jár (Jr 2:23)

zebrakanca

igyekszik bármilyen módon kielégíteni a szexuális vágyait

Izrael hűtlenül a pogány nemzetek és azok istenei után jár (Jr 2:24)