A Keresztény Görög Iratokban az „Ázsia” szó a Kis-Ázsia ny. részén fekvő római tartományra (Asia provinciára) utal, s nem a kontinensre.

Ázsia római tartomány: Ázsia római tartomány felölelte Mízia, Lüdia és Kária korábbi területeit, időnként Frígia egy részét és a szomszédos szigeteket. Így az Égei-tenger, valamint Bitínia, Galácia (amely Frígia egy részét is magában foglalta), illetve Lícia tartományok határolták. Mivel határai többször változtak, ezért nehéz megmondani, pontosan hol húzódtak.

Kezdetben a főváros a míziai Pergamon volt, ám Augustus uralma idején áthelyezték délebbre, hogy Efézus legyen az. A tartomány i. e. 27-ben a szenátus kezébe került, és attól kezdve prokonzul kormányozta (Cs 19:38). Ezenkívül 9 bírói kerületre, illetve további 44 városi kerületre osztották.

Lukács, amikor felsorolja, hogy i. sz. 33 pünkösdjén mely területekről mentek a zsidók Jeruzsálembe, Ázsiát együtt említi Kappadócia, Pontusz és Pamfília tartományával (Cs 2:9, 10; vö.: 1Pt 1:1). Itt Frígiát külön nevezi meg Ázsiától, és a Cselekedetek 16:6-ban szintén ezt teszi. Id. Plinius i. sz. első századi római író hasonlóképpen járt el (Natural History. V., XXVIII., 102.). A Cselekedetek 16:6, 7 beszámolójában az áll, hogy ’a szent szellem megtiltotta Pálnak, hogy Ázsia tartományban szólja a szót’, amikor Ny felé utazott második misszionáriusi útja során (kb. i. sz. 49–52). Ezért Frígián és Galácián át é. irányba, Bitínia tartománya felé vette az irányt, de megint csak el lett térítve Ny-ra, Mízián át Troász kikötőjébe, ahol a Makedóniába tartók hajóra szoktak szállni. Itt Pálnak látomás jelent meg, amelyben meghívást kapott: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!” (Cs 16:9). Így bár átutazott Ázsia tartomány é. részén, nem töltött ott időt, csak visszafelé, miután elvégezte munkáját Makedóniában és Akhájában. Akkor rövid ideig Efézusban maradt, prédikált a zsinagógában, és búcsúzáskor megígérte, hogy visszatér (Cs 18:19–21).

Harmadik útja során (kb. i. sz. 52–56) Pál több mint két évet töltött Efézusban, aminek az lett az eredménye, hogy „mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt” (Cs 19:1–10, 22). Nyilvánvalóan ekkor (i. sz. 55 táján), itt Efézusban írta Pál az első levelét a korintusziaknak, akiknek üdvözleteket adott át ’Ázsia gyülekezeteiből’, utalva ezzel az ott végbement nagyszerű előrehaladásra (1Ko 16:19). Amikor később Makedóniából a második levelét írta a korintusziaknak, megemlítette, hogy Ázsiában nehézségeket tapasztalt, és nagy veszélybe került (Cs 19:23–41; 2Ko 1:8). Visszafelé vezető útján már nem akart Ázsiában időt tölteni, ezért Efézus mellett elhajózva, és Számosz szigetét érintve Milétuszban szállt partra, amely az Ázsia provinciához tartozó Káriában volt, és ide hívta meg az  efézusi gyülekezet ’véneit’, hogy találkozzanak (Cs 20:15–18).

Amikor Pál Rómába utazott az első kihallgatására (kb. i. sz. 60/61) – annak következményeként, hogy „ázsiai zsidók” felbujtására Jeruzsálemben egy csőcselék támadásba lépett (Cs 21:27, 28; 24:18, 19; vö.: 6:9) –, először egy olyan hajóra szállt, amely „Ázsia tartomány partvidékén fekvő helyeket” készült behajózni, ám később átszállt egy másik hajóra Mirában, a szomszédos Lícia tartományban (Cs 27:2–6).

Pálnak a 2Timóteusz 1:15-ben olvasható szavai – melyeket nyilvánvalóan Rómából írt i. sz. 65 körül – arra utalhatnak, hogy az a heves üldözés, amelyet a római hatóságok akkortájt indítottak a keresztények ellen, erre az időre előidézte, hogy az ’Ázsiában levő’ keresztény férfiak közül sokan megszakítsák a kapcsolatot a bebörtönzött Pál apostollal, és ebben a kritikus időszakban elfordultak tőle. Az a kifejezés, hogy „az Ázsia tartományban levők mind”, nem azt jelenti, hogy az Ázsiában lévő összes keresztény teljesen hátat fordított Pálnak, hiszen Pál rögtön ezután megdicsérte Onéziforuszt, aki kétségkívül Efézusban lakott (2Ti 1:16–18; 4:19).

Hogy a keresztényi hit továbbra is létezett, az a Jelenések könyvéből, abból a hét üzenetből is kitűnik, amelyet János által kapott hét gyülekezet Ázsia kiemelkedő városaiban: Efézusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatirában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában; ezek közül a legtöbb gyülekezet dicséretben részesült azért, hogy kitartott a nyomorúság alatt (Je 1:4, 11; 2:2, 3, 9, 10, 13, 19; 3:10). János akkor (kb. i. sz. 96-ban) Pátmosz szigetén tartózkodott, amely nem messze van Ázsia tartomány partjaitól. Általánosan elfogadott az a nézet, mely szerint János az evangéliumi beszámolóját és három levelét Efézusban vagy annak környékén írta a Pátmosz szigetéről való szabadulása után.

Ázsia tartomány egyéb városai, melyekről a Szentírás említést tesz: Kolosszé, Hierápolisz, Adramittium és Asszosz.