(héb.: hov·nímʹ ):

Úgy vélik, hogy a héber szó a Diospyros ebenumra vagy más hasonló fákra utal, amelyek ugyanahhoz a nemzetséghez tartoznak, de utalhat még magára a faanyagra is. Az ébenfa magasra nő, a levelei egyszerűek és a virágai harang alakúak. A fa külső része puha és fehér, a gesztje azonban, amely maximum kb. 0,5 m átmérőjű lehet, igen kemény, sűrű erezetű, tartós, a színe pedig fekete vagy sötétbarna. Az ébenfát nagyon fényesre lehet csiszolni. Ezek miatt a tulajdonságai miatt kedvelik, ugyanis kiváló minőségű bútort, dísztárgyakat, valamint elefántcsont-intarziás tárgyakat lehet belőle készíteni. A pogányok bálványokat is készítettek belőle.

A Biblia csak egyszer említi az ébenfát, mégpedig az Ezékiel 27:15-ben, ahol kereskedelmi áruként jelenik meg. Úgy vélik, hogy az itt említett ébenfa és elefántcsont Indiából vagy Srí Lankáról származott, és ezeket az anyagokat vélhetően az Arab-tengeren keresztül szállították, majd felfelé a Vörös-tengeren, utána pedig  a szárazföldön. De az is lehet, hogy Núbiából származtak, amely ÉK-Afrikában volt. Az ókori egyiptomiak igen nagyra értékelték az ébenfát, és a sírjaikból előkerültek ébenfából készült tárgyak.