Különböző anyagok és tárgyak előállításához és készítéséhez használt építmény. Az ókorban az égetőkemencéket tégla, agyag és mész kiégetésére használták. A héber kiv·sánʹ szóba, csakúgy, mint a magyar „égetőkemence” szóba, nem értendő bele a sütőkemence. (Lásd: SÜTŐKEMENCE.)

Annak fényében, hogy már az özönvíz előtti időkben kovácsoltak réz- és vasszerszámokat (1Mó 4:22), feltételezhető, hogy az égetőkemencéket már az emberi történelem elején feltalálták. Bár nem történik konkrét utalás rá, vannak bizonyítékok arra, hogy használatosak voltak Nimród napjaiban. Az özönvíz után, amikor az emberek meg akarták építeni Sineár földjén Bábel városát és tornyát, ezt mondták: „Gyertek! Vessünk téglát, és égessük ki” (1Mó 11:3). Az ősi babiloni romok feltárják, hogy abban az időben készítettek égetőkemencében kiégetett téglákat. Ezeket az időtálló téglákat fontos épületekhez használták, hogy beburkolják velük a falakat, és kikövezzék egyes részeit. Az Ur városában (Ábrahám egykori lakóhelyén) feltárt házak némelyikében az alsó szintet égetett téglából építették, míg a második emeletet kétségkívül napon szárított téglából. A napon szárított tégla – bár nem volt olyan tartós, mint az égetett tégla – olcsó volt, könnyen elő lehetett állítani, és megfelelő volt a száraz éghajlaton. (Lásd: TÉGLA.)

Az egyiptomi fazekaskemencék formája egy keskenyedő kéményhez hasonlított; volt bennük egy rostély, mely kettéosztotta a tűzteret egy felső és egy alsó részre. Mielőtt meggyújtották volna a tüzet, az agyagedényeket a felső térbe rakták. Az égetőkemence megfelelő tüzelése az egyiptomi fazekasok szakmai titka volt, és hozzáértést igényelt, hogy a kívánt minőségű végtermék kerüljön ki a kemencéből. A tűztérből jövő légáram következtében a tűz lángjai átnyúltak a rostélyon, és körüljárták az agyagedényeket, majd a levegő a kemence tetején lévő kürtőn át távozott.

Mielőtt Jehova elhozta volna a hatodik csapást Egyiptomra, ezt parancsolta Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek mindkét kezetekbe teli marokkal az égetőkemence kormából, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.” Követték a parancsot, és „vettek. . . az égetőkemence kormából, a fáraó elé álltak, Mózes pedig az ég felé szórta azt, és hólyagos kelésekké vált emberen és állaton egyaránt” (2Mó 9:8–10).

Palesztinában a Megiddónál feltárt égetőkemencék U alakúak voltak, kb. 2,5×3 m-esek. Ezeknél a típusoknál a tűztér az U alak görbületének közepén helyezkedett el. Úgy tűnik, a levegő a tűztér ajtaja alatt áramlott be, így a lángok eljutottak abba a két térbe, melyekbe az agyagedényeket tették. A légáram az égetőkemence hátulján lévő két kivezető járaton távozott.

Mészégető kemencék: Mészégető kemencéket használtak az ókori Palesztinában, mivel rengeteg mészkő volt. Mostanság ezen a vidéken a mészégető kemencéket domboldalakra építik, a domb a kemence hátoldala. A kemencéket megmunkálatlan kövekből építették, habarcsot nem használtak hozzá. A kövek közti réseket agyaggal töltötték ki, a tetején pedig egy nagy, nyitott cső volt. Miután a belsejébe megfelelően berakták a zúzott mészkövet, meggyújtották a rőzsenyalábot a tűztérben, mely az égetőkemence alján volt. Az erős légáram a kemence alján lévő csatornán át jutott be, ennek következtében a lángok elérték a mészkövet, és addig hevítették azt, míg mésszé nem vált. Ez a folyamat általában több napig tartott. (Lásd: MÉSZ.)

A Biblia először az 1Mózes 19:28-ban említi meg konkrétan az égetőkemencét. Az égetőkemence fekete, sűrű füstjéhez hasonlítja azt, ami Ábrahám szeme elé tárult, amikor lenézett Szodoma és Gomorra égő városaira és az egész Jordán-környékre. Ezt látta: „sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.”

Amikor az izraeliták összegyűltek a Sínai-hegy lábánál, „az igaz Isten elé”, lélegzetelállító  volt, amit ott láttak: a Sínai-hegy egészen füstbe borult, „mert leszállt arra Jehova tűzben; annak füstje pedig felszállt, mint az égetőkemence füstje, és az egész hegy nagyon remegett” (2Mó 19:17, 18).

A Károli-fordításból úgy látszik, mintha a 2Sámuel 12:31-ben Dávid ’mészkemenczén vitt volna által’ ammonita foglyokat. Ellenben úgy tűnik, a héber szöveg értelme – egy betű kijavításával – az, hogy „téglakészítésnél fogta őket szolgálatra”, vagy „téglaégető kemencékhez vitte őket” (ÚV, AT, RS, ÚRB).