Lényegében egy helyzet világos átlátásának a képessége. Éleslátással cselekedni annyit jelent, hogy valaki megfontoltan, értelmesen cselekszik. A héber szá·khalʹ ige jelentése „megvizsgál; értelmesen, körültekintően eljár; okosan cselekszik, intelligensen viselkedik” (Wilson-féle Old Testament Word Studies. 1978, 461. o.). Ezért a szá·khalʹ szó úgy lett fordítva, hogy ’éleslátása van’ (Zs 14:2), „értelmesen cselekszik” (Pl 10:19), ’okosan cselekszik’ (1Sá 18:5), „sikeres” (Pl 17:8), ’éleslátást tükröz’ (Pl 16:23). A szeʹkhel főnév ’éleslátásnak’ (Zs 111:10), illetve ’értelmesnek’ lett fordítva (1Sá 25:3).

Az éleslátás szoros kapcsolatban van a megértéssel, ám van egy apró különbség a két kifejezés között. A Theological Wordbook of the Old Testament ezt írja: „Míg a bín [megértés] kifejezés arra utal, hogy valaki »különbséget tesz két dolog között«, addig [a szá·khalʹ] azt sugallja, hogy valaki az értelmi képessége segítségével megérti az okokat, vagyis alaposan átgondol valamit, és a helyére rakja a gondolatait, aminek eredményeként bölcsen jár el, és használja a józan eszét. Egy másik eredmény, ami legalább ilyen fontos, hogy sikeres lesz” (R. L. Harris szerk.; 1980, 2. köt. 877. o.; lásd: MEGÉRTÉS, ÉRTELEM).

A szü·ni ʹé·mi ige úgy lett fordítva a Görög Iratokban, a Róma 3:11-ben – ahol Pál apostol a Zsoltárok 14:2-ből idéz –, hogy ’éleslátása van’. A szü·ni ʹé·mi kifejezés úgy is lett fordítva, hogy ’felfogja az értelmét’ (Mt 13:13–15), ’felfog’ (Mt 16:12), ’ért’ (Cs 28:26) és ’érzékel’ (Ef 5:17).

 Jehova Isten úgy ad éleslátást a szolgáinak, hogy olyan tanácsokkal látja el őket, melyek vezethetik a lépteiket és irányíthatják a cselekedeteiket (Zs 32:8; vö.: Dá 9:22). Ezeket a bölcs tanácsokat a Szava által adja. Ám ahhoz, hogy valaki éleslátásra tegyen szert, többet kell tennie annál, mint hogy olvassa a Bibliát. Értékeléssel kell ezt tennie, és így arra fog késztetést érezni, hogy mindent megtegyen, amire Isten kéri (Jzs 1:7, 8; 1Ki 2:3). Ezenkívül Isten szellemének a segítségére is szüksége van (Ne 9:20; vö.: 1Kr 28:12, 19). Ha szert tett az éleslátásra, meg is kell őriznie azt. Aki elfordul Istentől, elveszítheti az éleslátását (Zs 36:1–3; Pl 21:16).

Az éleslátás sokféle módon megnyilvánulhat, áldást eredményezve annak is, aki éleslátású, és annak is, aki a környezetében van. A zsoltáríró azt mondja, hogy boldog, aki „törődik [éleslátással bánik] a szegénnyel” (Zs 41:1). Az „értelmes” (éleslátású) feleségről úgy beszél a Biblia, mint Jehova ajándékáról (Pl 19:14). Az éleslátásnak köszönhetően egy személy túllát azon, ami nyilvánvaló, megtartóztatja ajkait (Pl 10:19; 16:23), és tudja, mikor kell hallgatnia (Ám 5:13). Abban is segíti, hogy mentes legyen a haragtól, szemet hunyjon a törvényszegés felett (Pl 19:11), és elfogadja a kiigazítást (Zs 2:10). A Példabeszédek 21:11 szerint, amikor egy bölcs személy éleslátásra tesz szert – vagyis, amikor gondosan megvizsgálja az összes rendelkezésre álló információt, és ezáltal tisztább képet kap egy helyzetről –, „ismeretet szerez”, vagyis tudja, hogy mit kell tennie az adott helyzetben, milyen következtetéseket kell levonnia, és milyen tanácsot kell adnia.