Szentírási értelemben költemény, szövegből és zenei kíséretből áll. (Lásd: ZENE.) Az egész Bibliának úgy az egytizede ének, legkiemelkedőbb példa erre a Zsoltárok könyve, az Énekek éneke és a Siralmak könyve. Míg a Szentírás említést tesz világi énekekről is, köztük gúnydalokról vagy csábítást kifejező énekekről, a mintegy 300 utalás túlnyomó részének a témája Jehova Isten imádata. Az éneklés elsősorban az örömmel függ össze. Példa erre az, amit Jakab tanítvány írt: „Jókedvű valaki? Énekeljen zsoltárokat [Istent dicsérő énekeket]” (Jk 5:13). A bánatot kifejező énekeket inkább gyászdaloknak nevezhetjük (Ám 8:10; lásd: GYÁSZDAL).

Az első ének, amely fel lett jegyezve a Bibliában, az volt, amelyiket a Vörös-tengernél való szabadulás örömére Mózes és Izrael fiai énekeltek, és amelyre Mirjam és a nők felelgettek (2Mó 15:1–21). De megemlíthetjük még Mózes búcsúdalát, Debóra és Bárák győzelmi énekét és Dávid gyászdalát, mellyel Saulnak és hőn szeretett barátjának, Jonatánnak a halála felett kesergett (5Mó 31:30; 32:1–43; Bí 5:1–31; 2Sá 1:17–27). Dávid ezenkívül még legalább 73 zsoltárt is szerzett. A Biblia beszél még ’Jehova énekéről’ is – mely annak kapcsán csendült fel, hogy Ezékiás helyreállította a tiszta imádatot –, továbbá ’Mózesnek és a Báránynak az énekéről’ is (2Kr 29:27; Je 15:3, 4).

Az „új ének” kifejezés nemcsak a Zsoltárok könyvében fordul elő, hanem Ézsaiás és János apostol írásaiban is (Zs 33:3; 40:3; 96:1; 98:1; 144:9; 149:1; Ézs 42:10; Je 5:9; 14:3). Ha megvizsgáljuk az „új ének” kifejezés szövegkörnyezetét, akkor láthatjuk, hogy akkor énekeltek ilyet, amikor Jehovának a világmindenség feletti uralma valamilyen újfajta módon nyilvánult meg. A Zsoltárok 96:10-ben például a következő örömteli felkiáltás hangzik el: „Maga Jehova lett a király!” Úgy tűnik, hogy az volt ennek az ’új éneknek’ a témája, hogy Jehova királyságának a kiterjesztése újabb mérföldkőhöz érkezett, illetve az, hogy ez mit fog eredményezni az égben és a földön (Zs 96:11–13; 98:9; Ézs 42:10, 13).