Egy költői mű a Héber Iratokban, mely egy fiatal lánynak, Sulamitnak (Sunemből v. Sulémből való vidéki lány) egy pásztorfiú iránt érzett állhatatos szerelméről szól, illetve arról, hogy Salamon király hogyan próbálja elnyerni a lány szerelmét, de mindhiába. A héber szöveg első szavai szerint a költemény „az énekek éneke”, vagyis a legszebb, a legnagyszerűbb ének. (Lásd: Rbi8, címhez fűzött lábj.; az Énekek énekéhez tartozó bevezető a Káldi-fordításban.) A könyv egyetlen ének, nem pedig énekek gyűjteménye.

A bevezető szavak elmondják, hogy Salamon írta (Én 1:1). Ezt az egész könyv alátámasztja, mivel kiderül belőle, hogy olyan valaki írta, aki jól ismerte Isten teremtésművét, márpedig Salamonra ez igaz volt (1Ki 4:29–33). Az énekben gyakran szerepelnek élénk szóképek, melyekben növények, állatok, drágakövek vagy fémek jelennek meg (Én 1:12–14, 17; 2:1, 3, 7, 9, 12–15; 4:8, 13, 14; 5:11–15; 7:2, 3, 7, 8, 11–13). Az író az izraeliták földjét is jól ismerte, ami el is várható egy olyan királytól, mint Salamon. Ír a parti síkságról és a völgyekről (2:1); Libanon, Hermon, Antilibanon és Kármel hegyvidékéről (4:8; 7:5); Én-Gedi szőlőjéről (1:14); ’a Bat-Rabbim kapujánál lévő Hesbon tavairól’ (7:4).

A költemény akkor készült, amikor Salamonnak 60 felesége és 80 ágyasa volt (Én 6:8). Ez alapján tehát a 40 évig tartó uralmának (i. e. 1037–998) az elején írta a könyvet, hiszen végül 700 felesége és 300 ágyasa lett (1Ki 11:3).

Az Énekek énekében lévő kedveskedő szavak a nyugati világban élőknek nagyon szokatlanok lehetnek. De észben kell tartanunk, hogy az ének Keleten íródott, méghozzá kb. 3000 évvel ezelőtt.

Kik a szereplők? Az Énekek énekének a főszereplője Sulamit. A többi szereplő: Sulamit kedvese, egy pásztorfiú (Én 1:7); a lány anyja és a fivérei (1:6; 8:2); Salamon király (3:11); „Jeruzsálem leányai” (Salamon udvarában lévő hölgyek) és „Sion leányai” (a Jeruzsálemben lakó nők) (3:5, 11). Az segít elkülöníteni a szereplőket, hogy mit mondanak magukról, vagy hogy mit mondanak nekik. A héber szövegben a nyelvtani szerkezetekből a legtöbbször tudni lehet, hogy milyen nemű (hímnem v. nőnem) és  számú (egyes v. többes) egy szó, ami megkönnyíti a szereplők azonosítását. Ahhoz, hogy az eredeti szöveg teljes értelmét vissza lehessen adni, a magyarban sokszor ki kell egészíteni a szöveget. Erre egy példa az Énekek éneke 1:5, ahol a héberben szó szerint ez áll: „Fekete én és szép”. Mivel a héber „fekete” és „szép” szavak nőneműek, az Új világ fordításban a következő olvasható: „Fekete lány vagyok, de szép”.

Cselekmény: Sulamit ott találkozott először a pásztorfiúval, ahol a kedvese született (Én 8:5b). Sulamit fivérei féltették a húguk tisztaságát, és ezért igyekeztek megvédeni őt mindenfajta kísértéstől. Így hát amikor a lány el akart menni a szerelmével, hogy gyönyörködjenek a tavasz szépségeiben (2:8–14), a testvérei megharagudtak rá, és hogy lefoglalják a lányt, azzal bízták meg, hogy őrizze a szőlőskerteket. Erre amúgy is szükség volt, hiszen ebben az időszakban a kis rókák tönkre szokták tenni a szőlőket (1:6; 2:15). Mivel Sulamit a napon dolgozott, lebarnult (1:5, 6).

Később, amikor Sulamit a diófás kertbe akart menni, valahogy Salamon király táborához jutott (Én 6:11, 12). Akár a király figyelt fel a lányra, akár valaki más, aki aztán beszélt róla a királynak, Sulamitot Salamon táborába vitték. Salamon király elmondta a lánynak, hogy csodaszépnek tartja. A lány viszont semmit sem érzett a király iránt, és arról kezdett beszélni, hogy vágyakozik a kedvese után (1:2–4, 7). „Jeruzsálem leányai” ezért azt javasolták neki, hogy menjen, és keresse meg a pásztorfiút (1:8). Ám Salamon nem volt hajlandó elengedni a lányt. Áradozott neki a szépségéről, és azt ígérte, hogy készíttet neki aranykarikákat ezüstszegekkel (1:9–11). Sulamit viszont közölte vele, hogy ő mást szeret (1:12–14).

Ezután Sulamit kedvese eljött Salamon táborába, és kitárta a szívét a lány előtt. Sulamit is elmondta, mennyire szereti őt (Én 1:15–2:2). Amikor ’Jeruzsálem leányaival’ beszélt, a szerelmét az erdő fái közt lévő gyümölcsfához hasonlította. Ünnepélyesen megeskette a leányokat arra, ami szép és gyönyörű, hogy ne próbálják meg fölkelteni benne a szerelmet olyan valaki iránt, aki nem kedves neki (2:3–7). Folyton a pásztorfiú után sóvárgott, még éjjel is, és emlékeztette ’Jeruzsálem leányait’ az esküjükre, hogy nem fogják fölébreszteni benne a szerelmet, míg az nem akarja (2:16–3:5).

Salamon Sulamitot is magával vitte Jeruzsálembe. Amikor a király a kíséretével a város felé közeledett, néhányan „Sion leányai” közül arról beszélgettek, milyen pompával érkezik (Én 3:6–11). A pásztorfiú követte a díszkíséretet, és Jeruzsálemben beszélt Sulamittal. Áradozott a szépségéről, és megnyugtatta őt, hogy még mindig szereti (4:1–5). Sulamit szeretett volna elmenni a városból (4:6), a kedveséből pedig egyre csak áradtak a szerelmes szavak (4:7–16a). Sulamit így szólt: „Jöjjön el kertjébe az én kedvesem, és egye annak pompás gyümölcseit!” (4:16b). A fiú pedig ezt felelte neki: „Beléptem kertembe, ó, húgom, menyasszonyom!” (5:1a). Jeruzsálem leányai ekkor így bíztatták őket: „Egyetek, ó, barátok! Igyatok, részegedjetek meg a kedveskedésektől!” (5:1b).

Sulamit rosszat álmodott, amit elmesélt ’Jeruzsálem leányainak’, és elmondta, hogy betege a szerelemnek (Én 5:2–8). A lányok arról faggatták, mitől olyan különleges a szerelme. Ekkor Sulamit elragadtatva és szenvedélyesen mesélt nekik a fiúról (5:10–16). Megkérdezték tőle azt is, hogy hol van a kedvese, mire ő azt felelte, hogy a kertek között pásztorkodik (6:1–3). Salamon újra elhalmozta kedves szavaival Sulamitot (6:4–10). Amikor a lány közölte vele, hogy nem is akart vele találkozni (6:11, 12), Salamon kérlelte, hogy jöjjön vissza hozzá (6:13a). Ekkor a lány kifakadt: „Mit néztek Sulamiton?” (6:13b). Salamon ebben megint lehetőséget látott arra, hogy tovább ecsetelje a lány szépségét (7:1–9). Mindezek ellenére Sulamit hű maradt a szerelméhez, és felszólította ’Jeruzsálem leányait’, hogy ne próbálják meg fölébreszteni benne a szerelmet, ha az nem jön magától (7:10–8:4).

A jelek szerint Salamon végül hazaengedte Sulamitot. A lány fivérei ezt kérdezték maguk között, amikor látták a húgukat közeledni: „Kicsoda ez a leány, aki a puszta felől jön kedveséhez bújva?” (Én 8:5a). Nem gondolták volna, hogy ennyire ragaszkodik a szerelméhez. Néhány évvel korábban ezt mondta az egyik bátyja: „Kis húgunk van, akinek még nincsenek mellei. Mit tegyünk húgunkkal azon a napon, amelyen majd megkérik?” (8:8). Egy másik bátyja ezt felelte: „Ha fal lesz, ezüstormot építünk rá, de ha ajtó lesz, elzárjuk cédruspalánkkal” (8:9). Ám Sulamit ellenállt minden csábításnak, nem vágyott többre a saját szőlőjénél, és hű maradt a szerelméhez (8:6, 7, 11, 12). Joggal mondhatta hát: „Fal vagyok, s melleim, mint a tornyok. Így olyan lettem szemében, mint aki békére lel” (8:10).

Az ének azzal zárul, hogy a pásztorfiú vágyik arra, hogy hallhassa Sulamit hangját (Én 8:13), a lány pedig szeretné, hogy szökellve fusson hozzá a kedvese, az őket elválasztó hegyeken át (8:14).

Miért értékes? Az Énekek éneke bemutatja, milyen szép az állhatatos, el nem múló szerelem  vagy szeretet. Ilyen szeretet köti össze Krisztus Jézust és a menyasszonyát (Ef 5:25–32). Ez a könyv tehát arra buzdítja mindazokat, akik Krisztus menyasszonyához tartoznak, hogy maradjanak hűek az égben lévő vőlegényükhöz. (Vö.: 2Ko 11:2.)

[Kiemelt rész az 561. oldalon]

AZ ÉNEKEK ÉNEKÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Sulamit állhatatos szerelméről szól, melyet egy pásztorfiú iránt érzett, és amelyet még Salamon király próbálkozása sem tudott megingatni

Salamon írta, valószínűleg az uralmának egészen az elején

Sulamit Salamon táborában (1:1–3:5)

Sulamit sóvárog a kedvese után, és azt szeretné, ha a pásztorfiú elvinné őt a király táborából

A királyi udvarhoz tartozó hölgyeknek elmagyarázza Sulamit, hogy azért barna a bőre, mert amikor a testvérei szőlőjében dolgozott, lebarnult

Salamon arany és ezüst ékszereket ígér Sulamitnak, de ő kitart a kedvese mellett

A pásztorfiú eljön a táborba, és áradozik Sulamit szépségéről; azt mondja, hogy a lány olyan, mint liliom a kórók közt

Sulamit elmondja az udvarhoz tartozó hölgyeknek, hogy a kedvese olyan, akár egy almafa, melynek árnyékát kívánva kívánja; megesketi őket, hogy ne próbálják meg fölkelteni benne a szerelmet Salamon iránt; felidézi, hogy a kedvese elhívta őt magával, a fivérei viszont azt mondták neki, hogy inkább őrizze a szőlőt, nehogy a kis rókák tönkretegyék

Éjjel arról álmodozik, hogy keresi a szerelmét, és megtalálja

Próba alá kerül Jeruzsálemben, hogy hű marad-e a szerelméhez (3:6–8:4)

Salamon és a díszkísérete visszaindul Jeruzsálembe

A pásztorfiú ismét találkozik Sulamittal (aki ekkor fátylat visel), és a szépségét magasztalva egy elzárt kerthez hasonlítja, mely tele van illatos virágokkal

A lány arra kéri a fiút, hogy lépjen be ebbe a kertbe, és egyen a gyümölcseiből

Elmeséli az udvarhoz tartozó hölgyeknek, hogy milyen rossz álma volt: eljött hozzá a kedvese, amikor ő már ágyban volt; mielőtt ki tudta volna nyitni az ajtót, a fiú elment; a lány hasztalan kereste őt, és a várost járó őrök bántották

Jeruzsálem leányai a kedveséről faggatják Sulamitot, aki elragadtatva, szenvedélyesen beszél nekik róla

Salamon elmondja Sulamitnak, hogy szereti őt, és hogy sokkal szebb a 60 feleségénél és a 80 ágyasánál

A lányt ez nem ingatja meg, és elmondja, hogy pusztán azért van itt, mert a munkája miatt a tábor közelében járt

Salamon gyönyörű szavakkal dicséri Sulamit szépségét, de a lány ellenáll a hízelgő, ostromló szavaknak, és határozottan kijelenti, hogy hű marad a kedveséhez

Sulamit hazatér; bebizonyosodik, hogy hűséges (8:5–14)

Sulamit a kedveséhez bújva hazatér

Korábban a fivérei azon gondolkodtak, hogy vajon szilárd lesz-e a húguk, mint egy fal, vagy állhatatlan, mint egy ajtó, mely mindenkinek kinyílik

Sulamit visszautasította Salamon minden ajánlatát, bebizonyítva, hogy egyes-egyedül a kedvesét szereti és őhozzá ragaszkodik; szerelme erős, mint a halál, és szerelmének lángja Jah lángja