A könyv elsősorban úgy mutatja be Jehovát, mint aki „Izrael Szentje”, hiszen ez a kifejezés összesen 25-ször fordul elő benne. Ezenkívül egyértelmű próféciákat tartalmaz a Messiásról, vagyis Jehova Felkentjéről, aki által Isten megszabadítja a népét.

A legelső vers elmondja, mi Ézsaiás könyvének a témája: „Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet Júdáról és Jeruzsálemről látott”. Bár sok nemzetről is található benne prófécia, a könyv mégsem csupán mindenféle nemzetről szóló kijelentések gyűjteménye. Ezek a próféciák mind közvetlen hatással voltak Júdára és Jeruzsálemre.

Történelmi háttér: Az Ézsaiás 1:1-ből megtudhatjuk, hogy a próféta Uzziásnak, Jótámnak, Aháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban kapta a látomásokat. Ebben az időben feszült volt a nemzetközi helyzet, és a hamis vallásos szokások is nagy hatással voltak Júda népére. Nem sokkal azután, hogy Ézsaiás megkezdte a szolgálatát, Uzziás király meghalt, mivel korábban elbizakodottan papi feladatokat végzett, és leprás lett (2Kr 26:16, 19–21). A beszámoló szerint Uzziás fia, Jótám király azt tette, ami helyes, „a nép azonban még mindig romlottan cselekedett” (2Kr 27:2; 2Ki 15:34).

Ezután Aház lett a király, aki 16 évig uralkodott. Ő rossz példát mutatott a nemzetnek, mivel Baált imádta, és emberáldozatokat mutatott be neki. Ekkor ’igen-igen hűtlenül cselekedtek Jehovával szemben’ (2Kr 28:1–4, 19). Ez idő tájt történt, hogy Szíria és Izrael seregei összefogtak, hogy elfoglalják Jeruzsálemet. Aház nem vette figyelembe Ézsaiás próféta tanácsát, hanem követeket küldött Asszíria királyához, III. Tiglát-Pilészerhez, hogy álljon mellé a seregeivel (2Ki 16:5–8; Ézs 7:1–12). Ezzel Aház ’hús-vér lényt tett karjává, és a szíve elfordult Jehovától’ (Jr 17:5). Asszíria szövetséget kötött Aházzal, de igazából csak terjeszkedni akart. Az asszír seregek elfoglalták Damaszkuszt Szíriában, és nyilvánvalóan száműzetésbe vitték a hitehagyott izraeliták közül azokat, akik a Jordántól K-re laktak (1Kr 5:26).

Később Szamáriát is ostrom alá vették, amikor az nem volt hajlandó sarcot fizetni, az ott élőket pedig elhurcolták (2Ki 16:9; 17:4–6; 18:9–12). Ezzel megszűnt a tíztörzs-királyság, és Júdát minden oldalról nem zsidó nemzetek vették körül. Idővel az asszír uralkodók hadműveleteket folytattak Ny-on, és több városra is rátámadtak Júda területén és a környékén. Szanhérib még fel is szólította Jeruzsálemet, hogy adja meg magát. Ezékiás uralma alatt azonban változott a helyzet. Ő Jehovában bízott, Jehova pedig vele volt (2Ki 18:5–7; Ézs 36.; 37.).

Ézsaiás akkor kezdett el prófétálni, amikor Uzziás király uralkodott (i. e. 829-ben kezdte meg uralmát), és még Ezékiás uralma (kb. i. e. 717-ben ért véget) idején is folytatta a szolgálatát. Az Ézsaiás 6. fejezet 1. verse szerint a próféta abban az évben kapta meg a fejezetben lejegyzett megbízatását Jehovától, „amikor Uzziás király meghalt” (kb. i. e. 778). Ám lehetséges, hogy a korábbi fejezetekben olvasható eseményeket még ez előtt írta le. Majd a 36. fejezet 1. verse ’Ezékiás király tizennegyedik évéről’ beszél (i. e. 732), amikor Szanhérib felvonult Jeruzsálem ellen, de aztán visszafordult. Ézsaiás elbeszéli, hogyan szabadult meg Jeruzsálem a várost fenyegető ostromtól, és azt is, hogy Szanhérib visszatért Ninivébe, és ott meggyilkolták (Ézs 37:36–38). Ha ezt a történelmi részletet is Ézsaiás jegyezte fel, és nem valaki más később, akkor a próféta még Ezékiás uralmának a 14. éve után is végezte a szolgálatát egy ideig. Az asszír és a babiloni kronológiai feljegyzések (bár a megbízhatóságuk kétséges) arra engednek következtetni, hogy Szanhérib a jeruzsálemi támadását követően még úgy 20 évet uralkodott. A zsidó hagyományok szerint – ezekre sem lehet nyugodt szívvel támaszkodni – Ézsaiás Manassé király parancsára lett kettéfűrészelve (hogy Pál erre utal-e a Héberek 11:37-ben, ahogyan néhányan gondolják, azt nem tudni biztosan) (Ézs 1:1).

Van még néhány más utalás is a könyvben, mely segít meghatározni, hogy egy-egy esemény mikor történt. Például a 7. fejezet 1. verse azt mondja, hogy Izrael királya, Péka Aház király idejében vonult fel Jeruzsálem ellen. Aház  i. e. 761-től 746-ig uralkodott, Péka viszont csak kb. i. e. 758-ig, így erre az eseményre ez előtt kellett, hogy sor kerüljön. Egy további utalás az Ézsaiás 14:28-ban található, mely a Filiszteáról szóló kijelentést arra az évre teszi, „amikor Aház király meghalt”, ami i. e. 746-ban történt. Ezek a feljegyzések a segítségünkre vannak, hogy meg tudjuk állapítani, mi mikor történt Ézsaiás könyvében.

Egyetlen író műve: Egyes bibliakritikusok vitatják, hogy Ézsaiás könyvét egyedül Ézsaiás írta. Néhányan azt állítják, hogy a 40–66. fejezeteket egy meg nem nevezett személy írta, aki a zsidók babiloni száműzetésének a vége felé élt. Más kritikusok szerint vannak még további részek is, melyeket nem Ézsaiás, hanem valaki más írt. De a Biblia cáfolja ezeket a feltevéseket.

A Keresztény Görög Iratok írói ihletés alatt mind az 1–39. fejezetben leírtakat, mind a 40–66. fejezetben található kijelentéseket ’Ézsaiás prófétának’ tulajdonították. Soha egyetlen szóval sem céloztak arra, hogy két személyt is Ézsaiásnak neveztek volna, vagy hogy a könyv egy részét egy ismeretlen személy írta volna. (Pl. vö. a Mt 3:3-at és a 4:14–16-ot az Ézs 40:3-mal és a 9:1, 2-vel, valamint a Jn 12:38–41-et az Ézs 53:1-gyel és a 6:1, 10-zel.) Továbbá a Keresztény Görög Iratok írói még számos helyen úgy idéztek az Ézsaiás könyvének a 39. fejezet utáni részéből, mint amit „Ézsaiás próféta” írt, nem pedig egy meg nem nevezett író. (Vö. a Mt 12:17–21-et az Ézs 42:1–4-gyel, valamint a Ró 10:16-ot az Ézs 53:1-gyel.) Amikor pedig Jézus Krisztus ’Ézsaiás próféta tekercséből’ olvasott a názáreti zsinagógában, az Ézsaiás 61:1, 2-t olvasta fel (Lk 4:17–19).

Ezenkívül a holt-tengeri Ézsaiás-tekercs (Jesája-tekercs) (1QIs^a, feltehetően az i. e. II. század vége felé másolták le) azt bizonyítja, hogy a másolója semmit sem tudott arról, hogy a próféciát a 39. fejezet végén el kellett volna választani a többi résztől. A 40. fejezetet annak az oszlopnak az utolsó sorában kezdte el írni, amelyikben a 39. fejezet véget ér.

A teljes Ézsaiás könyve egy könyvként maradt fenn számunkra, és nem kettő vagy több könyvként. Az Ézsaiás 39:6, 7-ben leírtak is bizonyítják, hogy a 40. fejezet a 39.-nek a folytatása, mivel úgy tűnik, hogy ezek a versek az utána következő gondolatokat vezetik be.

Akik azon a véleményen vannak, hogy a könyvet nem csak egyetlen személy írta, azért gondolják így, mert szerintük Ézsaiás nem tudta volna közel 200 évre előre megmondani, hogy Círusznak fogják hívni azt az uralkodót, aki elengedi a zsidókat a száműzetésből. Ezért jutottak arra a következtetésre, hogy ezt később kellett leírnia valakinek, legkorábban akkor, amikor Círusz belefogott a hódító hadjáratába (Ézs 44:28; 45:1). Ám figyelmen kívül hagyják ennek az egész résznek a lényegét, vagyis azt, hogy Isten képes előre megmondani, mi fog történni a népével. A prófécia majdnem 200 évvel korábban leírta annak a még meg nem született uralkodónak a nevét, aki majd legyőzi Babilont, és kiszabadítja a zsidókat. Ennek a próféciának a beteljesedése egyértelműen azt támasztja alá,  hogy a prófécia Istentől származik. Nem arról volt szó, hogy Ézsaiás találgatott, mi fog történni a jövőben, hanem ahogy a próféta mondta, ’Jehova szólt így’ (Ézs 45:1). Ám a kritikusok alapvető problémáját még az sem oldja meg, hogy Ézsaiás könyvének ezt a részét olyan valakinek tulajdonítják, aki Círusz idejében élt. Miért? Azért, mert ez a rész olyan eseményekről is jövendöl, méghozzá részletesen, melyek Jézus Krisztusnak, a Messiásnak a földi életével és szolgálatával kapcsolatosak. Ezek az események pedig jóval később teljesedtek! E próféciáknak a beteljesedése azt erősíti meg, hogy Ézsaiás próféciái Istentől ihletettek, nem pedig csalók műveinek a gyűjteménye.

Akik nem fogadják el, hogy Ézsaiás írta a 40–66. fejezeteket, általában hasonló okok miatt azt sem fogadják el, hogy ő írta a 13. fejezetet, mely Babilon bukásáról szól. Csakhogy a 13. fejezet így kezdődik: „Kijelentés Babilon ellen, amit Ézsaiás, Ámóc fia látott látomásban”. Kétségkívül itt ugyanarról az ’Ézsaiásról, Ámóc fiáról’ van szó, akinek a neve az 1. fejezet 1. versében szerepel.

 Összhangban van más bibliai könyvekkel: A Biblia sok könyvében találhatóak olyan részek, melyek nagyon hasonlókról írnak, mint Ézsaiás könyve. Ézsaiás után 100 vagy több mint 100 évvel írta Jeremiás a Királyok könyveinek a beszámolóját. Érdekes, hogy a 2Királyok 18:13–20:19-ben leírtak szinte teljesen megegyeznek az Ézsaiás 36–39. fejezetekben foglaltakkal. Más bibliaírók nemcsak hasonló dolgokról írnak, mint Ézsaiás, hanem számtalan esetben konkrétan utalnak erre a könyvre.

Ézsaiás könyvéből azok a legkiemelkedőbb próféciák, és azokat idézik leggyakrabban belőle, melyek a Messiásról jövendöltek meg részleteket. Ahogy a cikkhez tartozó táblázat mutatja, a Keresztény Görög Iratok írói ezek közül sokat idéznek, és soknak a beteljesedésére hivatkoznak. Figyelemre méltó, hogy Jézus Krisztus és az apostolai is, ha a Messiás kilétét szerették volna tisztázni, leginkább Ézsaiás könyvéből idéztek.

A táblázatban foglaltak semmiképpen sem a teljes felsorolása annak, hogy más ihletett bibliaírók mit idéztek Ézsaiás próféciái közül, viszont bemutatja azokat a próféciákat, melyek miatt olyan gyakran hivatkoznak Ézsaiás könyvére. Ezek a próféciák, illetőleg az egész könyv Jehovát dicsőíti, Izrael Szentjét, aki a felkent Fia által megszabadítja a népét.