Íjat és nyilat használó személy. Az özönvíz után az ember íjjal és nyíllal olyan állatokat tudott elejteni (hogy legyen élelme, ruházata, és menedéket tudjon készíteni), melyek annyira gyorsak és veszélyesek voltak, hogy másképp nem tudta volna elfogni őket. Nimród színre lépésével az íjászok valószínűleg az ő szolgálatára lettek kényszerítve.

Az i. e. XX. században Ábrahám elsőszülött fia, Ismáel „íjász lett”, hogy fenntartsa magát a pusztában (1Mó 21:20). Hozzá hasonlóan Ábrahám unokája, Ézsau is ügyesen tudott bánni az íjjal (1Mó 27:3). Emlékművek tanúsága szerint Egyiptomban már kezdettől fogva íjászok voltak az elsődleges támadó harcosok, és babilóniai szobrok is megjelenítenek íjászokat. Az íjászok jelentős szerepet töltöttek be Izrael seregében Józsué (Jzs 24:12) és Dávid (1Kr 12:1, 2) idejében, és azután is (2Kr 14:8; 26:14). Saul, Aháb és Jósiás királyt is íjászok lőtték meg, az elsőt filiszteus, a másodikat szír, a harmadikat pedig egyiptomi (1Sá 31:1–3; 1Ki 22:34, 35; 2Kr 35:20, 23).

Ninivében a domborművek szekereken lévő asszír íjászokat ábrázolnak, akiknél két íj van, egy hosszú és egy rövid. Egy nyíl elröpítésekor többet is tartottak a kezükben, hogy ezáltal szaporábban tudjanak lőni. Úgy tűnik, az volt az asszírok támadási taktikája, hogy nyílzáporral felülkerekedtek az ellenségen, és ezután használták a kardot és a lándzsát az üldözéskor.

 Azt mondják, hogy a világ legügyesebb íjászai a perzsák voltak. Perszepoliszból és Szúzából származó domborműveken íjakkal és tegezekkel felszerelt méd és perzsa katonákat lehet látni. A perzsa fiúkat 5-től 20 éves korukig tanították íjászatra és lovaglásra. Lovasaik mesterien lőttek még hátrafelé is. A perzsák stratégiájában az íjászok mozgékonysága és mozgási szabadsága volt az alap, amikor nyilak áradatát ontották az ellenségre.

Bár a nyugati birodalmak, azaz Görögország és Róma íjászai időnként jelentősen hozzájárultak a győzelmeikhez, ezek a birodalmak nem becsülték olyan sokra az íjat és a nyilat, mint a keleti nemzetek. Ez talán annak tudható be, hogy a görögök módszere kevésbé volt hatékony, ők ugyanis nem az állukhoz vagy a szemükhöz emelve feszítették ki az íjat, ahogyan az egyiptomiak és perzsák tették, hanem a testükhöz támasztva. A hozzáértő íjászok alighanem krétai és ázsiai zsoldosok voltak, míg a görögök és a rómaiak a kard és a lándzsa erejében bíztak. (Lásd: FEGYVEREK, FEGYVERZET.)

Jelképes értelem: Jákob, nyilvánvalóan arra utalva, milyen igazságtalanul bántak a fiával, Józseffel a testvérei, ezt mondta róla: „az íjászok [szó szerint: ’nyilak tulajdonosai’] folyton keserítették őt, lőttek rá” (1Mó 49:23). Jób így beszélt arról, amikor azt hitte, Isten gyűlöli őt: „Íjászai körbevesznek” (Jób 16:13). Az itt ’íjásznak’ fordított héber rav szó a rá·vavʹ-ból ered, amely azt jelenti: ’lő’ (1Mó 49:23). A héber rav szó a Példabeszédek 26:10-ben is előfordul: „Mint az íjász, aki mindenre rálő, olyan az, aki felfogadja a bolondot, vagy aki felfogadja az arra járót.” Ez a példabeszéd hangsúlyozza, milyen kárt okozhat az, amikor egy felelős beosztású személy olyan valakit használ fel egy adott feladatra, aki nem alkalmas arra.