Viszonylag kicsi tok, amely a Törvénynek négy részletét (2Mó 13:1–10, 11–16; 5Mó 6:4–9; 11:13–21) tartalmazza, és amelyet a zsidó férfiak a homlokukon és a bal karjukon viselnek. Az ilyen tok (phülaktérion) viselésével kapcsolatban, melyet imaszíjjal rögzítettek, a The Jewish Encyclopedia (1976, X. köt. 21. o.) megjegyzi: „A phülaktérion viselését szabályozó törvények a rabbiktól származtak, négy bibliai szövegrész alapján (5Mó 6:8; 11:18; 2Mó 13:9, 16). Míg ezeket a részeket a legtöbb szövegmagyarázó szó szerint értelmezte. . ., a rabbik úgy vélekedtek, hogy a Bibliában csak az általános törvény van leírva, az alkalmazás és a részletek pedig teljes egészében a hagyománytól és a következtetésektől függnek.”

Krisztus Jézus bírálta az írástudókat és a farizeusokat azért, ’mert megszélesítették az írásszövegeket tartalmazó tokokat, melyeket oltalmazó eszközként hordtak’ (Mt 23:5). A tokok megnagyobbításával nyilván azt a benyomást akarták kelteni másokban, hogy nagyon buzgón és lelkiismeretesen ragaszkodnak a Törvényhez. Jézus szavaiból kitűnik, hogy a vallási vezetők oltalmazó eszközöknek, vagyis amuletteknek tekintették ezeket a tokokat. Valójában a görög phü·la·ktéʹri·on szó elsődleges jelentése: ’őrhely, erőd vagy oltalom’. (Lásd: HOMLOKKÖTŐ.)