DÁVID, Isai fia kiváló zenész, költő, harcos és államférfi volt. De az, hogy Dávid fontos szerepet tölt be a Szentírásban, elsősorban az Istennel való kapcsolatának köszönhető. Jehova ’szíve szerint való férfinak’ nevezte (Cs 13:22; 1Sá 13:14).

Dávid még csak pásztorfiú volt, amikor Isten kiválasztotta őt Izrael jövendő királyának. Nem sokkal később teljes bizalmát Jehovába vetve bátran szembeszállt a filiszteus óriással, Góliáttal, és megölte őt. Ám Saul király féltékeny lett Dávidra a növekvő népszerűsége miatt, és Dávid kénytelen volt bujdosóként élni. Ez alatt a próbateljes időszak alatt komponált sok szívből fakadó zsoltárt, melyek még ma is vigaszt nyújtanak a Biblia olvasóinak.

Végül Dávid megkezdte királyi uralmát, és így a nevéhez fűződnek a nemzet történelmében bekövetkezett nevezetes események: Izrael határainak kiterjesztése a megígért területekre; a szövetségláda Jeruzsálembe vitele; egy Jehovának szentelt, dicsőséges templom terveinek elkészítése. Ezenkívül az is igen kiemelkedő volt, hogy Isten szövetség által ígéretet tett Dávidnak arra, hogy királyi vonalán olyan uralkodót támaszt, aki korlátlan ideig király marad (2Sá 7:12–16). Ez a szövetség előremutat Jézus Krisztus egész földre kiterjedő uralmára (Ró 1:3; Lk 1:32).