Amikor Salamon uralkodása alatt megépítették a templomot, az ’öntött tenger’ felváltotta a korábbi, hordozható rézmedencét, melyet a hajléknál használtak (2Mó 30:17–21; 1Ki 7:23, 40, 44). A félig héber, félig föníciai származású Hírám készítette. Nyilvánvalóan azért hívták „tengernek”, mert nagy mennyiségű víz fért bele. Ez a tartály is rézből készült, és „az egyik peremétől a másik pereméig tízkönyöknyi [4,5 m] volt, és kör alakú; öt könyök [kb. 2,2 m] volt a magassága, és harminc könyök [13,4 m] zsinór érte körül az egészet” (1Ki 7:23).

A perem kerülete: A 30 könyöknyi kerület minden bizonnyal kerekített érték, hiszen 31,4 könyök lenne a pontos érték. Ezzel kapcsolatban Christopher Wordsworth egy bizonyos Rennie-t idéz, aki a következő érdekes megállapítást tette: „Arkhimédész idejéig [i. e. III. század] egy kör kerületének kiszámításakor egyenes vonalakkal közelítették a kerület értékét, a kör sugarát véve alapul. Hírám nyilván a 30 könyöknyi méretet adta meg, hiszen az akkori szokásnak megfelelően a sugarat vette a mérés alapjául, mely 5 könyök hosszú volt. Ezt a »perem« mentén hatszor elhelyezve kijön a 30 könyök. Egyértelmű, hogy ez a számadat csak azt a célt szolgálta, hogy a mindenki számára érthető, hétköznapi nyelven adja meg a tenger méreteit. Abban az időben ezt a kerületszámítási módszert alkalmazták a hozzáértő szakemberek, mint amilyen Hírám is volt. Hírám nyilván tisztában volt azzal, hogy a sugár hosszával alkotott hatszög kerülete volt 30 könyök, a perem tényleges kerülete pedig valamivel több” (The Holy Bible with Notes and Introductions. London, 1887). Ezért úgy tűnik, hogy az volt a szokás, hogy a 3:1 aránnyal (vagyis, hogy a kerület háromszorosa az átmérőnek) adják meg valaminek a kerületét, és ezt csak közelítő értéknek vették.

Rézből készült: A réztengeren „tök alakú díszek” voltak, és 12, bikát ábrázoló szobron állt, három-három bika nézett É-ra, Ny-ra, D-re és K-re. A tenger pereme a liliom virágára hasonlított. Ennek a nagy tartálynak a vastagsága „egytenyérnyi [7,4 cm] volt” (1Ki 7:24–26). Erre a hatalmas mennyiségű rézre Dávid király tett szert a szíriai hadjáratai során (1Kr 18:6–8). A réztengert úgy készítették, hogy a rezet egy agyagformába öntötték a Jordán vidékén. Ez rendkívüli munka volt! (1Ki 7:44–46).

Űrtartalom: Az 1Királyok 7:26 úgy utal a tengerre, mint amiben „kétezer bát” víz volt, míg a párhuzamos beszámoló, a 2Krónikák 4:5 „háromezer bátot” említ. Egyesek úgy vélik, hogy másolási hiba történt a Krónikák könyvében. Noha mindkét helyen a ’tartalmaz’ jelentésű héber ige áll, ezt a szót többféleképpen is lehet fordítani. Ezért néhányan úgy adják vissza az 1Királyok 7:26-ot, hogy a tartályban 2000 bát vizet „tartottak”, vagy annyit „öntöttek bele”, a 2Krónikák 4:5-öt pedig úgy fordítják, hogy 3000 bát „fért bele”, illetve annyit „tudott befogadni” (AT, JB). Ez arra enged következtetni, hogy a Királyok könyvében azt a mennyiséget adták meg, amennyit általában töltöttek a tartályba, míg a Krónikák könyve arról beszél, hogy mennyi fért bele, ha a pereméig töltötték vízzel.

A bizonyítékok alapján az ókorban használt bát kb. 22 l-nek felel meg. Így ha a tengert a kétharmadáig töltötték, akkor mintegy 44 000 l víz volt benne. Csak úgy lehetett ekkora az űrtartalma, ha nem egyenes volt a fala, hanem a perem alatt inkább íves volt, hagyma alakú. Egy ilyen alakú és a fent megadott méretű tartály akár 66 000 l folyadékot is tartalmazhatott. Az első századi zsidó történetíró, Josephus azt mondta a réztengerről, hogy „félgömbalakú”. Arra is utalt, hogy a tenger valahol az égő felajánlás oltára és a templomépület között volt, D felé (A zsidók története. VIII. könyv, 3. fej., 5–6. bek.).

A réztengeren kívül még volt tíz kisebb rézmedence szállítókocsikon, ezeket nyilván a réztengerből töltötték meg (1Ki 7:38, 39). A rabbinikus hagyomány szerint a réztengeren csapok voltak. A tíz medencét arra használták, hogy bizonyos áldozatokat és valószínűleg még más dolgokat is megmossanak benne, „a tenger pedig arra való volt, hogy ott mosakodjanak a papok” (2Kr 4:6). Néhány rabbi szerint a papok teljesen belemerültek a réztenger vizébe, Josephus viszont azt írta, hogy a tengernek „az volt a rendeltetése, hogy abban mossák meg a papok kezüket és lábukat” (A zsidók története. VIII. könyv, 3. fej., 6. bek.). Bárhogy történt is a mosakodás, a réztenger a papok tisztálkodásával volt kapcsolatban.

Prófétai jellege: Amit az öntött tengerről tudunk, az segít megérteni a Jelenések könyvében lévő ’üvegszerű tengerrel’ kapcsolatos utalásokat. János látomásában ez az üvegszerű tenger Isten trónja előtt állt (Je 4:6; 15:2). „Kristályhoz [volt] hasonló”, az oldalai talán átlátszóak voltak (vö.: Je 21:18, 21), így látni lehetett, mi  van benne. A mellette állók, akik győztesen felülkerekedtek a „vadállaton és annak képmásán”, ugyanazok, mint akiket a Jelenések 17:14 és 20:4–6 úgy nevez, hogy „elhívottak, választottak és hűségesek”. Ők „az Isten és a Krisztus papjai”, és királyok Krisztussal az ezeréves uralma idején. (Vö.: 1Pt 2:9.) Az, hogy ezek a papok az Isten trónja előtt lévő „üvegszerű tengernél” állnak, eszünkbe juttatja, hogy Pál apostol úgy utalt a keresztény gyülekezetre, mint ami meg van tisztítva „a víznek fürdőjével a szó által” (Ef 5:25–27). Jézus is beszélt arról, hogy Isten szavának – melyet hirdetett – megtisztító ereje van (Jn 15:3). Az, hogy a tenger vize tűzzel elegyedik (Je 15:2), kétségtelenül Isten ítéleteivel van összefüggésben, hiszen a tüzet gyakran használja a Szentírás ilyen értelemben, sőt Istenről is azt mondja, hogy „emésztő tűz” azokkal szemben, akik ellenállnak az akaratának (Héb 12:25, 29).

János látomásában az „üvegszerű tenger” szimbólum jól példázza azt, amit Pál ihletés alatt írt, vagyis hogy a földön lévő hajlék és templom a felszerelésével, valamint a papi szolgálattal együtt az égi dolgokat vetíti előre. (Vö.: Héb 8:4, 5; 9:9, 11, 23, 24; 10:1.) A Salamon templomában lévő réztengert tartó, bikát ábrázoló szobrok jelentését lásd a BIKA szócikkben.