Egy személy, aki bizonyos kéz- és lábmozdulatok segítségével tovahalad a víz felszínén. Az ókorban a legtöbb ember tudott úszni (Ez 47:5; Cs 27:42, 43). Egy korai egyiptomi szövegben egy apa említi meg, hogy a gyermeke úszóleckéket vett; több asszíriai domborművön pedig az látható, amint harcosok úsznak, gyakran egy felfújt bőrzsák segítségével.

A halászoknak tudniuk kellett úszni. Amikor vonóhálót használtak, időnként lemerültek a víz alá, és a háló súlyokkal ellátott végének egyik részét a másik részéhez húzták, mintegy aljat képezve. Noha Péter, a halász nyilvánvalóan jó úszó volt (Jn 21:7, 8), mégis, amikor a vízen járt és egyszer csak süllyedni kezdett, Jézus Krisztushoz kiáltott segítségért. Kétségkívül ez azért történt, mert a tenger szokatlanul viharos volt, és Péter félt (Mt 14:27–31).

Ézsaiás egy Moáb elleni próféciában egy úszóra utal, amikor a következőt írja: „Jehova keze megtelepszik ezen a hegyen, és Moáb széttapostatik a maga helyén, ahogy a szalmakupacot szokták megtaposni a trágya helyén. És kiterjeszti kezét benne, ahogy kiterjeszti az úszó, hogy ússzon, és megalázza gőgjét kezének cselfogásaival”  (Ézs 25:10, 11). Ez a fordítás, akárcsak a görög Septuaginta, arra utal, hogy Jehova terjeszti ki a kezét Moáb ellen, hogy romboló csapást mérjen rá. Egy másik olvasat szerint Moáb az, aki úszik. Például a Káldi-fordítás (lásd még: lábj.) kijelenti: „az Úr keze megpihen e hegyen, és Moáb összetörik alatta, mint ahogy összetörik a szalma a szekér alatt; és ha kiterjeszti kezét alatta, mint ahogy kiterjeszti az úszó az úszásra: Ő megalázza dicsőségét és összezúzza kezét.”