A héber kelíʹ szó, melyet néha ’úti holminak’, ’málhának’ vagy ’batyunak’ fordítanak, tág értelemben használatos. A héber szó alapjelentése valószínűleg a következő: ’valami, ami tárol; tároló’. (Lásd: FEGYVEREK, FEGYVERZET.)

Többek között a katonák, az utazók, és akik egy, az otthonuktól távol tartott gyűlésre  mentek, a szükséges dolgokat úti holmiként vagy málhaként vitték magukkal (1Sá 10:21, 22; 17:22; 25:9–13). Dávid vezette be azt a törvényt Izraelben, hogy akik a hadjárat során hátramaradtak, hogy őrizzék a málhát, azok ugyanolyan részt kapjanak a zsákmányból, mint azok, akik ténylegesen harcoltak (1Sá 30:21–25).

Egyiptomnak azt mondta Jehova, hogy készüljön a száműzetésre azáltal, hogy „batyut [készít] a száműzetésre”, mivel biztosan el fog esni Babilon kezétől, ahogy ezt Jeremiás próféta által megjövendölte (Jr 46:13, 19). Ezékiel fényes nappal „száműzetésre való úti holmit” hozott elő a házából, amikor jelképesen eljátszotta, hogy Jeruzsálem száműzetésbe megy Babilonba (Ez 12:1–4, 7–11).