A hajszín világosabbá válása annak következtében, hogy a test kémiai folyamatainak a megváltozása miatt a hajban kevesebb pigmentszemcse képződik. Az őszülés általában az időskor velejárója, de ritkán előfordul, hogy valaki korán kezd el őszülni. Az időskori őszüléssel kapcsolatos a Bibliában előforduló héber szív ige is (megőszül), és a még többet használt héber szé·váʹ főnév (öregkor, ősz haj, ősz, öregség) (Ru 4:15; 1Sá 12:2; 1Ki 2:6, 9; Jób 15:10; Zs 71:18). Ábrahám, Gedeon és Dávid „jó vénségben [szé·váʹ]” halt meg (1Mó 15:15; 25:8; Bí 8:32; 1Kr 29:28).

A Biblia egyaránt elismeri az ifjúság szépségét és az időskor pompáját: „Az ifjak szépsége az ő erejük, az idős emberek pompája pedig az ősz hajuk” (Pl 20:29). Ez utóbbi különösen azokra igaz, akik Jehovát imádják és szolgálják. „Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján található” (Pl 16:31). „Akik Jehova házában vannak elültetve. . . Még őszkorukban is virulnak” (Zs 92:13, 14). Nem hagyja el őket Istenük (Ézs 46:4). Jehova törvénye kimondja: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt” (3Mó 19:32).

Az őszülést nem befolyásolja sem a személy neme, sem az, hogy a hajának milyen a természetes színe, szőke, barna, fekete vagy vörös-e. Az őszülésről már régen elismerték, hogy az ember nem tud tenni ellene, és az orvostudomány nem tudja megelőzni vagy orvosolni. Ezt emelte ki Jézus Krisztus azután, hogy azt mondta, ne esküdjünk a fejünkre (Mt 5:36).

A hajfestés nem modern kori találmány, már a görögök és a rómaiak is festették a hajukat. Josephus szerint Nagy Heródes, hogy leplezze öregségét, festette az őszülő haját (A zsidók története. XVI. könyv, 8. fej., 1.).