A FÖLD, melyet Isten Izraelnek adott, valóban jó föld volt. Amikor Mózes a nemzet előtt kémeket küldött ki, hogy derítsék fel az Ígéret földjét, és hozzanak annak a földnek a terméseiből valamit mintaképpen, ők fügével, gránátalmával és egy olyan nagy szőlőfürttel tértek vissza, hogy azt ketten vitték egy rúdon! Bár a hit hiánya miatt félelmükben meghátráltak, azért ezt mondták: „valóban tejjel és mézzel folyó föld” (4Mó 13:23, 27).

Közvetlenül azelőtt, hogy végre beléptek arra a földre, Jehova szószólója a következőkről biztosította a népet: „Jehova, a te Istened jó földre visz be téged, ahol a völgyekben víz folyik; völgyekben és hegyvidékeken fakadó források, mély vizek földjére, búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma földjére, olajban dús olíva és méz földjére. . ., melyen nem lesz hiányod semmiben, oly földre, melynek köve vas, és amelynek hegyeiből rezet bányászol” (5Mó 8:7–9). Ez a vidék még ma is bőven terem.

Ennek a megígért, ókori földnek a szépsége és tündöklése nagyon érdekel bennünket, akik ma élünk. Miért? Azért, mert a messiási próféciák azzal a bőséggel, mellyel Jehova megáldotta az ókori Izraelt, azt szemléltetik, amit Isten az egész emberiségért fog tenni Jézus Krisztusnak, a ’Béke Fejedelmének’ uralma alatt (Ézs 9:6; Zs 67:4–7; 72:16).