(az atya magas [felmagasztaltatott]):

1. Rúbenita, Eliáb fia, Dátán és Nemuel testvére. Családfő volt, és kiemelkedő szerepet töltött be Izraelben, amikor kivonultak Egyiptomból (4Mó 26:5–9).

Abirám és a testvére, Dátán támogatta a lévita Kórahot a Mózes és Áron hatalma elleni lázadásban. A lázadás elején köztük volt egy harmadik rúbenita, Ón is, de később már nincs szó róla (4Mó 16:1). Miután összegyűjtöttek 250 fejedelmet, akik „hírneves férfiak” voltak, azzal vádolták Mózest és Áront, hogy önkényesen helyezték magukat a gyülekezet többi tagja fölé (4Mó 16:1–3). Amit Mózes Kórahnak mondott, abból világosan látszik, hogy Kórah és a léviták közül az őt követők a papságra törekedtek, amivel Áron lett megbízva (4Mó 16:4–11); a rúbenita Abirámmal és Dátánnal viszont más volt a helyzet. Mózes külön foglalkozott velük, és az, hogy nem voltak hajlandók megjelenni, amikor hívatta őket, kizárólag Mózes ellen irányult, szó sem esett Áronról. Ellenezték, hogy Mózes vezeti a nemzetet, és azt mondták, hogy ő ’fejedelemként akar uraskodni köztük a végsőkig’, és hogy nem teljesítette az ígéretét, nem vitte be őket semmilyen tejjel és mézzel folyó földre. Mózes a Jehovához intézett imájában is, melyet  a vádaskodásuk után mondott, a saját tetteit igazolja, nem Áronéit (4Mó 16:12–15).

Ebből úgy tűnik, hogy a lázadás kétirányú volt, nemcsak Áron papsága ellen szólt, hanem Mózes azon szerepe ellen is, hogy ő szolgált Isten utasításainak közvetítőjeként (Zs 106:16). Úgy tűnhetett, itt a lehetőség, hogy a közhangulatot kihasználva szervezkedjenek, és változást érjenek el, mivel nem sokkal ezelőtt a nép súlyos vádakkal illette Mózest, és arról beszéltek, hogy új főt neveznek ki, hogy vezesse őket vissza Egyiptomba. Sőt, még azt is mondták, hogy megkövezik Józsuét és Kálebet, amiért Mózest és Áront támogatták (4Mó 14:1–10). Rúben volt Jákob elsőszülött fia, de helytelen tette miatt elvesztette az elsőszülöttség örökségének jogát (1Kr 5:1). Így hát Dátán és Abirám amiatt fejezhették ki neheztelésüket, hogy Mózesnek, egy lévitának van hatalma felettük, és szerették volna visszaszerezni a kiemelkedő szerepet, melyet ősatyjuk elveszített. A 4Mózes 26:9 azonban azt mutatja, hogy nemcsak Mózes és Áron ellen, hanem „Jehova ellen támadtak”, aki mint Isten ruházta fel hatalommal Mózest és Áront.

Mivel a kehátiták családja (amelyhez Kórah családja is tartozott) a hajléktól D-re táborozott – ugyanazon az oldalon, ahol a rúbeniták –, valószínű, hogy Kórah sátra Dátán és Abirám sátrához közel volt (4Mó 2:10; 3:29). Amikor Isten kimondta ítéletét, Dátán és Abirám a sátruk bejáratánál állt, míg Kórah és 250 lázadó társa a találkozás sátrának a bejáratánál gyűlt össze, kezükben füstölőszer-tartójukkal. Majd miután a népből a többiek Mózes utasítására hátrébb húzódtak a lázadás három fő hangadójának sátrától, Isten kimutatta, hogy elítéli tiszteletlenségüket, megnyitotta sátruk alatt a földet, és elnyelte Dátánt és Abirámot a háznépükkel együtt (4Mó 16:16–35; 5Mó 11:6; Zs 106:17). Kórah háznépe – a fiai kivételével – ugyancsak odaveszett. Kórah is meghalt a 250 lázadóval, tűz emésztette meg őket a hajléknál (4Mó 16:35; 26:10, 11). Az Isten által kinevezett hatalom elleni lázadás gyorsan véget ért tehát, és mivel Abirám is részt vett benne, nevét törölték Izraelből.

2. A bételi Hiel elsőszülött fia. A Józsué 6:26-ban van feljegyezve Józsuénak a Jerikó lerombolt városáról mondott esküje, amelyben megjövendölte, hogy ha valaki újjá akarja építeni, azt az elsőszülött fia életének árán teszi. Abirám apja, Hiel, figyelmen kívül hagyta ezt az esküt, és Aháb király uralkodása idején (kb. i. e. 940–920), mintegy öt évszázaddal Józsué után lerakta Jerikó alapjait. Abirám, a fia, a prófécia teljesedéseként nyilván korán halt meg, ahogy azt a történelmi feljegyzés is mutatja (1Ki 16:34).