A Római Birodalomban a birodalmi hivatalnokok munkájához tartozott a fejadó és a földadó beszedése. Ám a kivitelre szánt, a behozott, illetve az országon áthaladó kereskedelmi áruk utáni adók beszedésének a jogát nyilvános árverésen lehetett megvásárolni. Vagyis az kapta meg a jogot, hogy beszedhesse ezeket az adókat, aki a legnagyobb összeget ajánlotta érte. Abból volt haszna, hogy több adót szedett be, mint amekkora összeget a licitálás során ajánlott. Ezek a publicanusoknak (adóbérlőknek) nevezett személyek a területükre szóló adóbehajtás jogát kiadták alvállalkozóknak, akik a terület egy-egy részére voltak kijelölve. Az alvállalkozók alatt is dolgoztak emberek; ők szedték be személyesen az adókat. Zákeus például valószínűleg a Jerikóban és a környékén dolgozó adószedők felettese volt (Lk 19:1, 2). Máté pedig – akit Jézus elhívott az apostolának – a tényleges adószedést végezte, és nagy valószínűséggel volt egy adószedő helye Kapernaumban vagy ahhoz közel (Mt 10:3; Mk 2:1, 14).

Palesztinában tehát sok zsidó adószedő ténykedett. A honfitársaik nem tartották sokra őket, mivel gyakran többet kértek a tényleges adóösszegnél (Mt 5:46; Lk 3:12, 13; 19:7, 8). A többi zsidó általánosságban, ha rajta múlott, nem ápolt kapcsolatot az adószedőkkel. Olyan bűnös személyek közé sorolták őket, mint amilyenek például a szajhák voltak (Mt 9:11; 11:19; 21:32; Mk 2:15; Lk 5:30; 7:34). Azért is nehezteltek az adószedőkre, mert egy idegen hatalom, Róma szolgálatában álltak, azaz közvetlen kapcsolatban voltak a „tisztátalan” nem zsidókkal. Vagyis az, hogy egy megbánást nem tanúsító, helytelenül cselekvő ’testvérükkel’ úgy kellett bánniuk, mint ’egy adószedővel’, azt jelentette, hogy amennyire rajtuk múlott, nem ápolhattak vele kapcsolatot (Mt 18:15–17).

Krisztus Jézus nem nézte jó szemmel az adószedők között burjánzó korrupciót. Bár bírálta őket a tetteik miatt, kész volt szellemi segítséget nyújtani azoknak, akik vágytak arra, hogy hallják őt (Mt 9:9–13; Lk 15:1–7). Jézus az egyik szemléltetésében rámutatott, hogy az az adószedő, aki alázatosan elismerte és megbánta a bűneit, igazságosabb volt, mint az a farizeus, aki büszkén igazságosnak mondta magát (Lk 18:9–14). És az alázatos, bűnbánó adószedők is (mint Máté és Zákeus) lehetőséget kaptak arra, hogy az egek Királyságának tagjai legyenek (Mt 21:31, 32).