(a ’vörös’ jelentésű alapszóból; feltehetően: ’vörös kősziklák’):

’Adummim emelkedője’ egy meredek hágó Jeruzsálemtől kb. 12 km-re K-ÉK-re, félúton Jerikó és Jeruzsálem között. Az alacsonyan fekvő Jordán völgyétől húzódik felfelé Júda hegyvidékéig. A két várost összekötő út az ókori időktől fogva mind a mai napig ezen a hágón megy keresztül. A bibliai beszámoló azonban csak mint határjelzőt említi, amely Júda és Benjámin területe között volt (Jzs 15:7; 18:17).

A hágó arab neve Talat-ed-Damm ( jel.: ’a vér emelkedője’), héber megfelelője pedig Maale-Adummím ( jel.: ’Adummim emelkedője’). Habár néhány ókori író odavezeti vissza a név eredetét, hogy a rablók és útonállók támadásai miatt vér öntözte ezt a területet, a jóval valószínűbb magyarázat szerint az itt előforduló okkerfoltok miatt vöröses színű a föld. A hágón áthaladó út mindig is veszélyesnek számított a vidék elhagyatottsága és a sok rablótámadás miatt, ezért régtől fogva egy erőd szolgált arra, hogy védelmezze az erre utazókat. Ezen tényeket figyelembe véve vannak, akik úgy gondolják, hogy ez az a hely, ahol Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló szemléltetésében támadás ért egy utazót, miközben „Jerikóba ment lefelé” (Lk 10:30–37).

A Józsué 15:7-ben említett ’völgy’ – amelytől D-re esik Adummim emelkedője – nyilván a Vádi-el-Kilt, amely nagyjából párhuzamosan fut az úttal, és Jerikótól nem messze D-re húzódik, majd eléri a Jordánt.