A júdai hegyekben fekvő Gilóból való férfi (2Sá 15:12), Dávid egyik vitéz emberének, Eliámnak az apja, és feltehetően Betsabé nagyapja (2Sá 11:3; 23:34). Dávid személyi tanácsadójaként Ahitófel bölcs javaslatait úgy tekintették, mintha közvetlenül Jehovától származtak volna (2Sá 16:23). Idővel Dávidnak ez az egykori bizalmasa álnokul árulóvá vált, és Dávid fiához, Absolonhoz társult a király elleni államcsínyben. A lázadás hangadójaként azt tanácsolta Absolonnak, hogy erőszakolja meg Dávid ágyasait, majd engedélyt kért, hogy 12 000 fős hadsereget toborozhasson, s azonnal üldözőbe vehesse és megölhesse Dávidot, amíg az össze van zavarodva és gyenge (2Sá 15:31; 16:15, 21; 17:1–4). Amikor Jehova megakadályozta, hogy elfogadják ezt a merész tervet, és Húsai tanácsát követték, Ahitófel nyilván felismerte, hogy Absolon felkelése kudarcba fog fulladni (2Sá 15:32–34; 17:5–14). Öngyilkos lett, és ősatyái mellé temették (2Sá 17:23). A háborús időszakoktól eltekintve ez az egyetlen eset, amikor a Héber Iratok öngyilkosságról beszél. Alighanem az ő árulását idézi fel a Zsoltárok 55:12–14.