(forrás):

Szó szerinti jelentése: ’szem’. De emellett természetes úton feltörő forrásra is utal, ellentétben az ember alkotta kúttal, illetve víztárolóval, mely utóbbi kifejezésekre a héberben a beʼér ʹ, illetve a bór szavak használatosak (1Mó 49:22; 5Mó 8:7; lásd: KÚT; VÍZTÁROLÓ). Szóösszetételekben többnyire „Én-” előtagként szerepel, például Én-Rimmon, Én-Gedi, Én-Gannim.

1. Egy hely neve, amelyet Jehova akkor említett, amikor elmondta Mózesnek, hogy hol húzódjon Izrael k. határa (4Mó 34:11). A versben szereplő ’Ribla’, amely „Aintól keletre” volt, nyilvánvalóan nem egyezik a Hamát földjén lévő Riblával, amely Damaszkusztól jócskán É-ra feküdt, ugyanis ebben az írásszövegben Ain nevére a Kinneret-tengerrel (Galileai-tengerrel) együtt történik utalás. Ain ettől a tengertől É-ra volt, de a pontos helye ismeretlen.

2. Az egyik legdélibb város, amely eredetileg Júda törzsének lett kijelölve (Jzs 15:32), majd Simeon törzsének, amikor Simeon részt kapott Júda túlságosan nagy területéből (Jzs 19:1, 7, 9; 1Kr 4:24, 32). Ain Rimmon városának a szomszédságában feküdt, és úgy tűnik, amikor újra benépesítették a babiloni száműzetést követően, a két helység nevét összevonták Én-Rimmonná (Ne 11:29). Én-Rimmont általában a Beér-Sebától kb. 15 km-re É-ra fekvő Hirbet-Umm-er-Ramaminnal (Horbat-Remalyával) azonosítják. (Lásd: RIMMON 2.)

3. A Józsué 21:16 Aint a lévitáknak adott városok közé sorolja. Ha összehasonlítjuk ezt az írásszöveget a Józsué 15:42-vel, a 19:7-tel, valamint az 1Krónikák 6:59-cel, látható, hogy a városra más helyeken Asán néven utalnak. (Lásd: ASÁN.)