Tengeri kikötőváros, amely Akko, Acre és Ptolemaisz néven is ismert. A félhold alakú, széles Akkói-öböl (vagyis Haifai-öböl [Mifrác-Hefa]) é. végén található. Az öblöt a Kármel-hegynek a Földközi-tengerbe benyúló hegyfoka képezi, kb. 13 km-re D-re.

A bírák idejében ez a kánaáni város a Tell-el-Fuhharral (Tel-ʽAkkóval) azonosított dombon helyezkedett el, az öböltől kb. 1 km-re, a mai Óváros falától pedig 1,8 km-re K-re. A perzsa uralom idején, az i. e. VI. századtól, a város ny. irányba terjeszkedett, hogy tért hódítson a Haifai-öböl é. végét alkotó félszigeten. A perzsa uralomtól kezdődően a város kikötője ott helyezkedett el. A keresztény kor idejére Akkó már magában foglalta a félszigetet, amely a mai Akko területéhez is hozzátartozik.

A Tírusztól mintegy 39 km-re D-re fekvő Akkó a legfontosabb tengeri kikötő volt az amúgy kikötőkben szegény palesztinai tengerparton mindaddig, amíg Nagy Heródes hullámtörő gátakat nem épített Cezárea partjánál, hogy létrehozzon ott egy mesterséges kikötőt. Akkó kikötője az É-ra lévő, föníciai kikötőkhöz képest jelentéktelen volt, és nem sok védelmet nyújtott a tengeri szelekkel szemben. A város elhelyezkedése mégis kedvező volt, mivel könnyen megközelíthető volt innen Jezréel (Eszdraelon) bőven termő völgye. Emellett számos kereskedelmi út kötötte össze a kikötőt Galileával, a Jordán völgyével és más k. területekkel. Akkón  keresztül faanyagot, gabonát és műtárgyakat exportáltak.

Akkó területileg az Ásernek kiosztott részhez tartozott az Ígéret földjén, Áser azonban nem űzte el a kánaánitákat, akik ennélfogva továbbra is itt éltek (Bí 1:31, 32). A Héber Iratokban mindössze egyszer szerepel Akkó, a nem bibliai beszámolókban azonban gyakrabban. Az amarnai táblákon nemegyszer olvasható a város neve. Más feljegyzésekből kiderül, hogy Asszíria királyai, Szanhérib és Assur-bán-apli leigázta Akkót. Az apokrif iratok pedig úgy beszélnek a városról, mint amely a Makkabeusok uralmának az idején az ellenállás központja volt (1Makkabeusok 5:15, 22, 55; 12:45–48; 13:12; Kat.). Ekkorra már a város nevét megváltoztatták; Egyiptom uralkodója, II. Ptolemaiosz Philadelphosz a Ptolemaisz nevet adta neki.

Klaudiusz császár uralkodása idején Ptolemaisz (Akkó) városa római kolónia lett, az apostolok idejében pedig létrejött itt egy keresztény csoport. Pál, visszatérve a harmadik misszionáriusi útjáról, kikötött Akkóban (az akkori Ptolemaiszban), és egy napot a testvérekkel töltött, mielőtt továbbutazott Cezáreába, majd Jeruzsálembe (Cs 21:7).

Mára Akko jelentősége elhalványult az öböl szemközti oldalán elhelyezkedő Haifa modern városáéhoz képest.