Alfa és omega
A görög ábécé első és utolsó betűje. „Az Alfa és az Omega” kifejezés a Jelenések 1:11-be is beteszi, de ezt nem támasztja alá a legrégebbi görög kéziratok mindegyike, így például az Alexandriai kódex, a Sínai kódex vagy az Efrém újraírt kódexe sem. Ezért hagyja ki számos modern fordítás is.
Jelenések könyvében fordul elő háromszor címként. A Károli-fordítás még a„Az Alfa és az Omega” címet sok szövegmagyarázó Istenre és Krisztusra egyaránt vonatkoztatja, de ha alaposan megvizsgáljuk a használatát, láthatjuk, hogy a megjelölés kizárólag Jehova Istenre utal. A Jelenések könyvének első verséből kiderül, hogy a kinyilatkoztatást eredetileg Isten adta, éspedig Jézus Krisztus közvetítésével, ezért aki (az angyali képviselő által) beszél, az időnként maga Isten, máskor pedig Krisztus Jézus (Je 22:8). Így a Jelenések 1:8-ban (Rav.) ezt olvassuk: „Én vagyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Úr, az Isten [„Jehova Isten”, ÚV], aki van, aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.” Igaz, az előző vers Krisztus Jézusról beszél, de a 8. vers egyértelműen ’a mindenható’ Istenre vonatkoztatja ezt a címet. A Barnes’ Notes on the New Testament (1974) a következőket jegyzi meg erről: „Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az író itt kimondottan az Úr Jézusra akart utalni . . . Azt sem képtelenség feltételezni, hogy az író itt Istenre akart utalni ilyen formában.”
„Az Alfa és az Omega” cím ezután a Jelenések 21:6-ban szerepel, és a 7. versből megtudjuk, hogy ki beszél: „Aki győz, az örökli ezeket, és Istene leszek annak, ő pedig a fiam lesz.” Mivel Jézus a Királyságában mellé kerülő társörököseit „testvéreknek”, nem pedig ’fiaknak’ hívta, a beszélő nem lehet más, mint Jézus égi Atyja, Jehova Isten (Mt 25:40; vö.: Héb 2:10–12).
Utoljára ez a cím a Jelenések 22:13-ban fordul elő, ahol ezt olvassuk: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” A Jelenések könyvének ez a fejezete kétségkívül számos szereplőt megszólaltat. A 8. és 9. vers arról ír, hogy az angyal szól Jánoshoz, a 16. versben egyértelműen Jézusról van szó, a 17. vers első felében „a szellem és a menyasszony” szavait olvashatjuk, a 20. vers második felében pedig nyilván maga János beszél. Ennélfogva a 12–15. versben levő címet („az Alfa és az Omega”) joggal érthetjük ugyanarra a személyre, aki a másik két helyen is viseli, vagyis Jehova Istenre. A 12. versben található, „Íme! Hamar eljövök” kijelentés nem feltétlenül értendő úgy, hogy ezek az imént említett versek Jézusra vonatkoznak, hiszen Isten is beszél magáról úgy, mint aki eljön végrehajtani ítéletét. (Vö.: Ézs 26:21.) A Malakiás 3:1–6 arról ír, hogy Jehova és az ő ’szövetségkövete’ együtt jön el ítélkezni.
„Az Alfa és az Omega” cím ugyanazt a gondolatot közvetíti, mint „az első és az utolsó”, illetve „a kezdet és a vég” kifejezések, amikor Jehovára utalnak. Őelőtte nem létezett mindenható Isten, és utána sem lesz. Sikerrel fogja lezárni az istenséggel kapcsolatos vitakérdést: örök időkre igazolva lesz, hogy egyes-egyedül Ő a mindenható Isten. (Vö.: Ézs 44:6.)