Az i. sz. II. századtól kezdve így nevezik az egyik bibliai könyvet. Nem annyira az összes apostol életéről, mint inkább Péter és Pál tetteiről szól. Ez egy igen megbízható, átfogó történelmi beszámoló a keresztény gyülekezet megalakulásáról, az izgalmas kezdetekről és a látványos növekedésről. Eleinte a zsidók voltak a gyülekezet tagjai, majd a szamáriaiak és a nem zsidók is.

Ennek a könyvnek is – csakúgy, mint az egész Bibliának – Jehova Királysága a fő témája (Cs 1:3; 8:12; 14:22; 19:8; 20:25; 28:31). Újra meg újra az kap hangsúlyt benne, hogy az apostolok ’alaposan tanúskodtak’ Krisztusról és a Királyságról, illetve hogy teljesen ellátták a szolgálatukat (2:40; 5:42; 8:25; 10:42; 20:21, 24; 23:11; 26:22; 28:23). A könyv egyedülálló történelmi háttérrel is szolgál, mely segít a Keresztény Görög Iratok ihletett leveleinek a megértésében.

Ki írta? A Cselekedetek könyvének első szavai úgy utalnak Lukács evangéliumára, mint ami ’az első beszámoló’, és mindkét feljegyzés Teofilusznak lett címezve. Ebből arra lehet következtetni, hogy Lukács az írója a Cselekedetek könyvének is, jóllehet a beszámoló ezt nem említi (Lk 1:3; Cs 1:1). Mindkét könyvnek hasonló a stílusa és a szóhasználata. Az i. sz. II. század végéből származó Muratori-töredék is Lukácsnak tulajdonítja ezt a könyvet. Második századi egyházi írók, így Lyoni Iréneusz, Alexandriai Kelemen és a karthágói Tertullianus, idéztek a Cselekedetek könyvéből, és Lukácsra utaltak az írójaként.

Hol és mikor íródott? A könyv kb. 28 év eseményeit öleli fel: i. sz. 33-tól, Jézus égbe menetelétől, kb. i. sz. 61-ig, Pál római fogva tartásának a második évéig. Ez idő alatt négy római császár uralkodott: Tiberius, Claudius, Caligula és Néró. Mivel a beszámoló még nyomon követi Pál fogva tartása második évének az eseményeit is, nem íródhatott ez előtt. Ha később íródott volna, ésszerű lett volna, hogy Lukács még többet írjon Pálról. Ha i. sz. 64 után írta volna, biztosan utalt volna Néró kegyetlen üldözésére, mely ekkor kezdődött. És ha i. sz. 70 után íródott volna (ahogyan néhányan gondolják), arra számíthatna az olvasó, hogy Jeruzsálem pusztulásáról is szó lesz.

Lukács sok helyre elkísérte Pált az utazásai során, még a veszélyes római útján is vele volt. Ez egyértelmű abból, hogy többes szám első személyben írja le az eseményeket, vagyis a Cselekedetek 16:10–17-ben, a 20:5–15-ben, a 21:1–18-ban, a 27:1–37-ben és a 28:1–16-ban a „mi”, „minket”, „bennünket”, „hozzánk”, „velünk” névmásokat használja. Pál azokban a levelekben, melyeket Rómából írt, megemlíti, hogy Lukács is vele van (Kol 4:14; Flm 24). Ebből következik, hogy Lukács Rómában fejezte be a Cselekedetek könyvét.

Ahogy már utaltunk rá, Lukács maga is szemtanúja volt sok eseménynek, melyről írt. Az utazásai során pedig találkozott olyan keresztényekkel, akik vagy szereplői, vagy megfigyelői voltak egy-egy eseménynek. János Márk például beszámolhatott neki arról, hogy milyen volt, amikor Péter csoda útján kiszabadult a börtönből (Cs 12:12), vagy a 6. és a 8. fejezetben leírtakat elmesélhette neki Fülöp, a misszionárius. És természetesen Pál is részletesen elmondhatta Lukácsnak, hogy mi minden történt, amikor nem volt vele.

Hitelessége: A Cselekedetek könyvének a pontosságát az évek során sok régészeti lelet bizonyította már. A Cselekedetek 13:7 például azt írja, hogy Szergiusz Paulusz Ciprus prokonzulja volt. Ma úgy tartják, hogy nem sokkal azelőtt, hogy Pál Ciprusra látogatott, a szigeten propraetor vagy legátus uralkodott. De egy Cipruson talált felirat azt támasztja alá, hogy változott a helyzet, és a sziget közvetlenül a római szenátus fennhatósága alá került, melynek élén viszont egy provinciai helytartó, a prokonzul állt. Ehhez hasonló volt Görögországban Akhája helyzete, ugyanis Augustus császár uralma alatt egy olyan provincia volt, melyet a római szenátus uralt, Tiberius uralma idején  azonban közvetlenül a császár alá tartozott. Később, Claudius császár uralma alatt, Tacitus szerint, újra szenátori provincia lett. Annak a rendeletnek egy töredéke, melyet Claudius adott a delphoiaknak (Görögország), megemlíti, hogy Gallió prokonzul volt. Tehát helytálló, amit a Cselekedetek 18:12 ír, vagyis hogy Gallió ’prokonzul’ volt, amikor Pál Korintuszban, Akhája fővárosában tartózkodott. (Lásd: GALLIÓ.) Egy tesszalonikai árkádon található felirat alapján (a töredékei a British Museumban találhatóak) a tényeknek megfelel, hogy a Cselekedetek 17:8 ’városi elöljárókról’ beszél (politarkhészok: ’a városi polgárok elöljárói’), jóllehet ez a cím a klasszikus irodalomban nem jelenik meg.

Athénban ma is ott áll az Areopágusz, vagy más néven Mars-domb, ahol Pál prédikált, és szavak nélkül is amellett tanúskodik, hogy igaz a Cselekedetek könyvének a beszámolója (Cs 17:19). A könyvben ugyanolyan orvosi kifejezések fordulnak elő, mint amilyenek az akkori kor görög orvosi leírásaiban találhatóak. Az első századi Közel-Keleten lényegében úgy utaztak az emberek, ahogyan azt a Cselekedetek könyve leírja: a szárazföldön gyalogosan, lóháton vagy lovas szekéren (23:24, 31, 32; 8:27–38), a tengeren pedig teherhajókon (21:1–3; 27:1–5). A hajóknak az ókorban nem egyetlen kormánylapátjuk volt, hanem két hatalmas lapáttal irányították őket; vagyis pontos a Cselekedetek könyve abban, hogy többes számot ír (27:40). A mai tengerészek, akik ismerik a Földközi-tengert, teljesen megbízhatónak tartják azt a beszámolót, mely Pál római hajóútjáról szól (27:1–44): hiteles, hogy mennyi ideig tartott az út, mekkora távolságot tettek meg, és hogy milyen helyeken álltak meg.

A Szentírásról készített kánonjegyzékek az i. sz. II–IV. században már fenntartás nélkül az ihletett Írások közé sorolták a Cselekedetek  könyvét. A könyv egyes részei, a négy evangéliummal együtt, megtalálhatóak az I. sz. Chester Beatty-papiruszon (P⁴⁵), mely az i. sz. III. századból való. A 18. és a 19. fejezet egyes részei megtalálhatóak a harmadik vagy negyedik századi 1571. sz. Michigan-kéziraton (P³⁸), a 4–6. fejezetek egyes részei pedig a 8683. sz. Aegyptus papiruszon (P⁸). A Cselekedetek könyvéből idézett Szmirnai Polükarposz (kb. i. sz. 115-ben), Antiochiai Ignác (kb. i. sz. 110-ben) és Római Kelemen is (vsz. már i. sz. 95-ben). Az i. sz. negyedik században élt Athanasziosz, Jeromos és Ágoston írásai is összhangban vannak azokkal a korai jegyzékekkel, melyeken szerepel a Cselekedetek könyve.

[Kiemelt rész a 132. oldalon]

A CSELEKEDETEK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

A keresztény gyülekezet megalakulásáról szóló beszámoló, mely leírja, hogy a keresztények buzgón tanúskodtak még ádáz üldözés ellenére is

Az i. sz. 33 és kb. 61 közötti időszak eseményeit öleli fel

Mielőtt Jézus felmegy az égbe, azt a parancsot adja a követőinek, hogy tanúskodjanak róla, Jehova Messiásáról (1:1–26)

A tanítványok megkapják a szent szellemet, és bátran tanúskodnak, méghozzá sok nyelven (2:1–5:42)

Sok országból érkeznek zsidók Jeruzsálembe, és a saját anyanyelvükön tanúskodnak nekik; kb. 3000-en megkeresztelkednek

Pétert és Jánost letartóztatják, és a szanhedrin elé viszik; ők bátran kijelentik, hogy nem hagynak fel a tanúskodással

A tanítványok egytől egyig betelnek szent szellemmel, és bátorsággal szólják Isten szavát; sokan hívők lesznek

Letartóztatják az apostolokat; egy angyal kiszabadítja őket; a szanhedrin elé vezetik őket, ahol kijelentik: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek”

Az üldözés hatására egyre több helyen végzik a tanúskodómunkát (6:1–9:43)

Elfogják Istvánt, ő félelem nélkül tanúskodik, és mártírként meghal

Az üldözés miatt az apostolok kivételével a tanítványok szétszélednek; a tanúskodómunkát Szamáriában is végzik; megkeresztelkedik az etióp eunuch

Jézus megjelenik Saulnak, aki üldözte a keresztényeket; Saul megtér, megkeresztelkedik, és buzgón nekilát a szolgálatnak

Isten irányításával körülmetéletlen nem zsidóknak is tanúskodnak (10:1–12:25)

Péter prédikál Kornéliusznak és a családjának meg a barátainak; hívővé válnak, megkapják a szent szellemet és megkeresztelkednek

Amikor az apostolok ezt tudatják a keresztényekkel, még nagyobb mértékben terjed a jó hír a nemzetek közt

Pál misszionáriusi útjai (13:1–21:26)

Első út: Ciprus, Kis-Ázsia. Pál és Barnabás bátran tanúskodnak a közterületeken és a zsinagógákban; kiűzik őket Antiókiából; csőcselék támad rájuk Ikóniumban; Lisztrában először istenítik őket, aztán Pált megkövezik

A körülmetélkedés kérdésében a vezető testület döntést hoz Jeruzsálemben; Pál és Barnabás kapja azt a feladatot, hogy tudassák a testvérekkel, hogy a körülmetélkedés már nem követelmény ahhoz, hogy kereszténnyé válhasson valaki, csak az, hogy tartózkodjon a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a paráznaságtól

Második út: Kis-Ázsián keresztül Makedónia és Görögország. Filippiben börtönbe kerül Pál, ám a börtönőr és a családja megkeresztelkedik; a zsidók felforgatják Tesszalonikát és Bereát; Athénban Pál a zsinagógában, a piactéren és az Areopáguszon prédikál; Korintuszban 18 hónapig prédikál

Harmadik út: Kis-Ázsia, Görögország. Eredményes szolgálat Efézusban, de az ezüstművesek lázadást szítanak; Pál tanácsokat ad a véneknek

Pált letartóztatják, tanúskodik hivatalnokoknak, Rómába viszik (21:27–28:31)

Miután egy csőcselék rátámad Pálra Jeruzsálemben, a szanhedrin elé viszik

Fogolyként bátran tanúskodik Félixnek, Fesztusznak és II. Heródes Agrippa királynak; azon a hajón is prédikál, amellyel Rómába utazik

Fogoly Rómában; itt is megtalálja a módját, hogy prédikáljon Krisztusról és a Királyságról