Annak a szérűnek a jebuszita tulajdonosa, melyet Dávid király megvett, hogy oltárt építsen Jehovának. Ezt Isten utasítására tette, hogy véget érjen a csapás, melyet az idézett elő, hogy Dávid megszámlálta a népet (2Sá 24:16–25; 1Kr 21:15–28).

Amint a beszámolóból kitűnik, Arauna felajánlotta a helyet, továbbá az áldozathoz a marhákat és a faszerszámokat, és nem kért érte semmit, de Dávid ragaszkodott hozzá, hogy megfizesse az árát. A 2Sámuel 24:24 rámutat, hogy Dávid 50 ezüstsekelért (110 dollár) vásárolta meg a szérűt és a marhákat. Az 1Krónikák 21:25-ben viszont arról olvashatunk, hogy Dávid 600 sekel súlyú aranyat (kb. 77 000 dollár) fizetett a területért. A Sámuel második könyvének írója csak az oltár helyének és az akkor bemutatott áldozatokhoz szükséges anyagoknak a megvásárlásával foglalkozik, ezért úgy tűnik, hogy az általa említett ár kizárólag ezeknek az értékét mutatja. A Krónikák első könyvének írója ellenben a később azon a területen felépülő templommal kapcsolatos dolgokat tárgyalja, és az építkezéssel hozza összefüggésbe a vásárlást (1Kr 22:1–6; 2Kr 3:1). Mivel a templom egész területe rendkívül nagy volt, a 600 sekel súlyú arany vélhetően inkább erre a nagy területre vonatkozik, és nem arra a kis részre, ahova az oltárt helyezték (ezt először Dávid építette fel).

Az eredeti templom területének egy részén még ma is van egy természetes kőszikla a muszlim Sziklamecset alatt, és ez a kő jelölheti Arauna hajdani szérűjét.

A Krónikák könyveiben Araunát Ornánnak nevezik (1Kr 21:18–28; 2Kr 3:1).