Egy név vagy cím, amelyet a Biblia két perzsa király esetében használ.

1. Az a perzsa uralkodó, aki leállíttatta Jeruzsálemben Jehova templomának az építését (Ezs 4:7–24). Nagy Círusz (Kürosz) – aki hazaengedte a zsidókat Jeruzsálembe (i. e. 537-ben) – és Nagy Dáriusz (Dareiosz) – aki i. e. 520-ban feloldotta a templom építésének a tilalmát – uralma között valószínűleg még három király uralkodott: II. Kambüszész, a fivére, Bardija (vagy talán egy Gaumáta nevű mágus, aki állítólag Bardijának adta ki magát, és hét hónapig uralkodott), valamint Nidintu-Bél (akit Dáriusz mindössze két hónap után legyőzött és megölt). Kambüszészt nyilvánvalóan az Ezsdrás 4:6-ban említett „Ahasvérus” jelképezi, akinél először emeltek szót a templom újjáépítését ellenzők. Ennélfogva az Ezsdrás 4:7-től kezdődően az az uralkodó, akit „Artaxerxész”-nek neveznek, vagy Bardija, vagy Gaumáta, akinek az uralma csak hét hónapig tartott (i. e. 522-ben).

A szamáriai városokban élők ennek a perzsa királynak írtak levelet a zsidók ellen (Ezs 4:7). Ez akkor történt, amikor a zsidók a templom építésén szorgoskodtak (Ezs 4:1–3). A zsidók ellenségei, hogy elérjék céljukat, hazugságokkal álltak elő: azt állították például, hogy a zsidók most éppen Jeruzsálem városát és falát építik újjá (Ezs 4:11–16). E hamis vádak miatt félbeszakadt „a munka Isten házán” (Ezs 4:24).

2. Hosszúkezű Artaxerxész, I. Xerxész fia; ő az a király, akiről az Ezsdrás 7:1–28 és a Nehémiás 2:1–18; 13:6 ír. Bár a legtöbb forrásmű szerint i. e. 465-ben került a trónra, alapos okunk van azt állítani, hogy ez i. e. 475-ben történt. (Lásd: PERZSIA, PERZSÁK: Xerxész és Artaxerxész uralma.)

Hosszúkezű Artaxerxész engedélyt adott Ezsdrás papnak és Nehémiásnak, hogy többször is Jeruzsálembe utazzanak (Ezs 7:1–7; Ne 2:1, 7, 8). Az ókori történetírók általában jóindulatú és nemes  lelkű embernek tartják. Ez megegyezik azzal, amit uralmának a 7. évében (i. e. 468-ban) tett, amikor is egy rendeletben megadta Ezsdrásnak „mindazt, amit kért”, kimondva, hogy ezüsttel, arannyal és a templomban használatos edényekkel, valamint búzával, borral, olajjal és sóval lássák el őt (Ezs 7:6, 12–23; 8:25–27). Ez a nagylelkű hozzájárulása magyarázatot adhat arra, hogy az Ezsdrás 6:14 miért említi Artaxerxészt Dáriusszal és Círusszal együtt úgy, mint akiknek a parancsára „megépítették és befejezték” a templomot, holott az építkezést igazából 47 évvel korábban, i. e. 515-ben fejezték be. A király rendelete még arra is felhatalmazta Ezsdrást, hogy jelöljön ki kormányzati tisztviselőket és bírákat Isten törvényének (és a királyénak) a tanítására, valamint arra, hogy szükség esetén akár halálbüntetést szabjon ki a törvényszegőkre (Ezs 7:25, 26).

Uralmának a 20. évében (i. e. 455-ben) Hosszúkezű Artaxerxész engedélyt adott Nehémiásnak arra, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és újjáépítse a város falait és kapuit (Ne 2:1–8). Mivel a Dániel 9:25 ezt összefüggésbe hozza a Messiás megígért eljövetelének az idejével, ezért Artaxerxész 20. éve igen fontos.

A Nehémiás 13:6 arra utal, hogy Nehémiás „Artaxerxésznek [a] harminckettedik évében”, vagyis i. e. 443-ban tért vissza egy időre ennek a királynak az udvarába.