Egyike a filiszteusok öt fontosabb városának, melyek élén közülük való ’szövetséges fejedelmek’ álltak; nyilvánvalóan Filisztea vallási központjaként szolgált, a hamis istenüknek, Dágonnak az imádatában. A másik négy város Gát, Gáza, Askelon és Ekron volt (Jzs 13:3). Asdódot Isduddal (Tel-Asdoddal) azonosítják, amely a tengerpart mentén fekvő, mai Asdodtól a szárazföld belseje felé kb. 6 km-re D-DK-re található.

Először a Józsué 11:22-ben említi a Szentírás Gázával és Gáttal együtt mint az óriási termetű anákok maradékának a lakóhelyét. Mivel egy magaslatra épült, és mivel egy tengerpart mellett haladó, Egyiptomból Palesztinán át vezető katonai útvonal mentén volt, katonai szempontból stratégiailag jó helyen feküdt. Az izraeliták hódításakor Asdódot a külvárosi falvaival együtt Júda törzsének jelölték ki (Jzs 15:46, 47), de kétségtelenül Asdód lakosai is azok közé ’a völgyben lakók’ közé tartoztak, akiket nem tudtak elűzni, „mert. . . vaspengével felszerelt harci szekereik voltak” (Bí 1:19).

Úgy tűnik, hogy a filiszteus városok Saul király idejében jutottak hatalmuk csúcsára. Azt megelőzően, hogy Saul királyként kezdett uralkodni, a filiszteusok súlyos vereséget mértek az izraelitákra Eben-Ézerben, és megszerezték a szövetségládát, melyet aztán Asdódba szállítottak, és Dágon templomába helyeztek, istenük képmása mellé. Miután Dágon képmása csoda által kétszer is megaláztatott, az asdódiakat csapás érte: olyan súlyos aranyérbántalmak sújtották őket, hogy ez vakrémületet keltett közöttük. Erre összegyűltek a filiszteus szövetséges fejedelmek, és úgy határoztak, hogy a szövetségládát Gát városába kell vinni, csakhogy a csapás oda is kiterjedt. Hét hónapon belül a szövetségláda visszakerült Izraelbe egy aranytárgyakból álló felajánlás kíséretében (1Sá 5:1–6:18; lásd: FILISZTEA, FILISZTEUSOK).

Bár Dávid király többször is vereséget mért a filiszteusokra, főbb városaik minden bizonnyal Uzziás király idejéig (i. e. 829–778) függetlenek maradtak. Uzziásról azt írja a Biblia, hogy „hadigépeket” készített (2Kr 26:15), és a 2Krónikák 26:6 elmondja, hogy Uzziás „kivonult, harcolt a filiszteusok ellen, és áttörte Gát falát, Jabne falát meg Asdód falát, aztán városokat épített Asdód vidékén és a filiszteusok között”.

Nyilvánvaló, hogy Asdód területe nem maradt júdai fennhatóság alatt, mivel későbbi időkből való feliratok rámutatnak, hogy az asszír király, II. Szargon (Sarrukín) leváltotta a helyi királyt, Azurit, és helyébe Ahimitit nevezte ki. Egy lázadás miatt Szargon hadjáratot folytatott Filisztea ellen, és legyőzte Gát, „Asdūdu” (Asdód) meg „Asdudimmu” („a tenger melletti Asdód”, ami  kétségkívül a partvidéken egy külön helyet jelöl) városát. Lehet, hogy az Ézsaiás 20:1-ben szereplő hadjárat erre utal, és ebben teljesedett be részben az Ámós 1:8 próféciája. A következő évszázadban – ahogy Hérodotosz (A görög–perzsa háború. II. könyv, 157.) beszámol róla – Pszammetik (Pszammétikhosz) fáraó 29 évig ostromolta Asdódot (Azótoszt).

Szanhéribnak (Szín-ahhé-eribának), Asszíria királyának egy kőprizmája elmondja, hogy „Mitinti, az Asdūdu városbeli” személy bőséges ajándékokat hozott neki, és megcsókolta a lábát, majd Ezékiással, Júda királyával (i. e. 745–717) kapcsolatban hozzáfűzi: „Városait, amelyeket zsákmányul szereztem, országa területéből levágván, Mitintinek, Asdūdu királyának. . . adván” (ÓKTCh. 171–172. o.). Úgy tűnik, hogy Asdód Jeremiás idejére (i. e. 647 utánra) meggyengült, és ezért említi Jeremiás „Asdód maradékát” (Jr 25:20). Nabukodonozor, akinek az uralma i. e. 624-ben kezdődött, úgy beszél Asdód királyáról, mint a babilóniai udvar egyik foglyáról. (Vö.: So 2:4.)

A száműzetés utáni időben Asdód még mindig központi hely volt, ahol az izraeliták ellenállásba ütköztek (Ne 4:7). Ez idő tájt történt, hogy Nehémiás szigorúan megfeddte azokat a zsidókat, akik asdódi nőket vettek feleségül, és frigyükből olyan fiak születtek, akiknek egy része „asdódi nyelven beszélt; egyik sem tudott zsidóul” (Ne 13:23, 24). A makkabeusi időkben Makkabeus Júdás kb. i. e. 163-ban megtámadta a bálványimádó Asdódot (amelyet Azótosznak neveztek), később pedig Júdás fivére, Jonatán tette ezt kb. i. e. 148-ban, és ezen második támadás során lett felégetve tűzzel Dágon temploma (1Makkabeusok 5:68; 10:84; KNB).

Figyelemre méltó azonban, hogy Zakariás próféciája előremutatott arra az időre, amikor Asdódot idegenek győzik le. A prófétai szó kimondta: „Törvénytelen fiú ül le majd Asdódban”, nyilvánvalóan azért, mert az eredeti filiszteus lakosság és uralom akkor már nem lesz (Za 9:6).

A várost i. e. 55 körül újjáépítették a rómaiak, és a görög nevén, Azótoszként volt ismeretes akkoriban. Az evangéliumhirdető Fülöp is átment Asdódon a prédikáló körútja során, melyről a Cselekedetek 8:40 számol be.