1. Jáfet fiának, Gómernek a három fia közül az elsőként megnevezett (1Mó 10:3; 1Kr 1:6).

A középkorban készült zsidó írásokban (de még az azután íródottakban is) az „Askenáz” kifejezést a teutonokra alkalmazták, szűkebb értelemben pedig Germániára. Így a zsidóság úgynevezett német rítust követő ágát még ma is askenáznak nevezik, amely elkülönül a spanyol és a portugál rítust követő szefárd zsidóságtól.

2. A Jeremiás 51:27 említ egy Askenáznak nevezett királyságot, amely szövetkezett Ararát és Minni királyságával Babilon ellen annak bukása idején (i. e. 539-ben). Mivel úgy vélik, hogy Ararát a Van-tó környékén volt, Minniről („Mannai” az asszír feliratokon) pedig azt tartják, hogy a Van-tótól DK-re volt, ezért valószínű, hogy Askenáz királysága ezekhez a területekhez közel helyezkedett el, feltehetően valahol É-on a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között.

A régészek szerint az Askenáz név megegyezik az asszír iš-ku-za-val, amely kifejezés nyilvánvalóan a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger környékén élő, ókori szkítákra utal. Az ékírásos táblákon található olyan feljegyzés, amely szerint az i. e. VII. században ez a törzs, Askenáz, szövetkezett Mannaival (Minnivel), és fellázadt Asszíria ellen.