ASSZÍRIA olyan birodalom volt, amelynek a történelmére a katonai győzelmek voltak jellemzők, és az, hogy többnyire kegyetlenül bánt a foglyokkal. Az asszírok életére az egyik legnagyobb hatást a vallás tette, a háborút pedig vallásuk igazi megnyilvánulásának tekintették. W. B. Wright történész a következőkről számol be: „A nemzet legfontosabb dolga a harc volt, és a papok voltak a háború örökös szítói. Többnyire a győzelmek során szerzett zsákmányok tartották fenn őket, amelyeknek egy meghatározott százalékát még a felosztás előtt mindig nekik adták át, mert a fosztogatóknak ez a csoportja rendkívül vallásos volt” (Ancient Cities. 1886, 25. o.).

A Biblia és a világi történelem is arról számol be, hogy Izrael és Asszíria között többször is volt valamilyen kapcsolat. Idővel Izrael arra kényszerült, hogy sarcot fizessen Asszíria királyának. Majd i. e. 740-ben Szamáriát, az északi királyság fővárosát legyőzték, és több ezer embert hurcoltak száműzetésbe. Az, hogy Jehova ezt megengedte, mutatja, hogy a hitehagyott Izrael mennyire lealacsonyodott szintre süllyedt. De amikor Szanhérib Jeruzsálemet is szerette volna a legyőzöttjei közé sorolni, Jehova egy angyala az asszírok seregéből 185 000 katonát ölt meg egyetlen éjszaka alatt (Ézs 36:1–37:38). Ahogy Jehova prófétái megjövendölték, Asszíria idővel elhagyatott rommá lett, és Babilon követte őt a világ színterén (Ézs 23:13; So 2:13).