A gá·zerínʹ szó egyedül Dániel könyvének arámi nyelven írt részében (Dá 2:4b–7:28) fordul elő, és alapjelentése: ’leválaszt’. Ez vélhetően azokra utal, akik csillagképekre osztják az egeket (Dá 2:34). Néhány magyar fordítás (KNB, Káldi, Kom.) úgy adja vissza az eredeti, arámi nyelvű gá·zerínʹ szót, hogy „jövendőmondók” (Dá 2:27; 4:7 [4:4, KNB, Káldi, Kom.]; 5:7, 11). Ilyen csillagkultuszt gyakoroltak azok, „akik különféle számolási és jóslási módszerek mesteri alkalmazásával. . . megmondták az emberek jövőjét abból, hogy születésük pillanatában milyen volt a csillagok állása” (W. Gesenius: Hebräisches und chaldäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. 4. kiad. Lipcse, 1834, 1. rész, 367. h.). Az asztrológia lényegében sokistenhívő irányzat; az Alsó-Mezopotámiai-alföldön alakult ki valószínűleg nem sokkal az özönvíz után, amikor az emberek eltértek Jehova tiszta imádatától. Idővel a „káldeus” szó gyakorlatilag rokon értelmű lett az „asztrológus” szóval.

Az asztrológia mint áltudomány azt a nézetet vallotta, hogy az egek egyes részei felett más-más isten uralkodik. Hívei azt mondták, hogy az égitestek minden mozgása és az összes égi jelenség, például a napfelkelte és napnyugta, a nap-éj egyenlőség, napforduló, holdfázisok, nap- és holdfogyatkozás és a meteorok mind-mind ezeknek az isteneknek a ténykedései. Éppen ezért rendszeresen feljegyezték ezeket a kozmikus jelenségeket, melyekről azután  bonyolult térképeket és táblázatokat készítettek, és ezekből jósolták meg az emberi ügyek alakulását és a földi eseményeket. Úgy tartották, hogy akár közéleti, akár magánjellegű dolog történt, azokat az egek istenei irányították. Ennélfogva addig nem hoztak meg politikai vagy katonai döntéseket, amíg az asztrológusokat oda nem hívták, hogy állapítsák meg és értelmezzék az előjeleket, valamint adjanak tanácsot. Így a papi osztálynak idővel nagy hatalma lett az emberek fölött, és erőteljes befolyást gyakorolt az életükre. Természetfölötti erőt, éleslátást és óriási bölcsességet tulajdonítottak maguknak. Nem is épült nagy templom a babilóniaiaknál úgy, hogy ne lett volna benne csillagvizsgáló.

Az i. e. VIII. században Ézsaiás próféta Babilon pusztulásáról jövendölve felszólította a pusztulásra szánt város csillagjósait, asztrológus tanácsadóit, hogy mentsék meg városukat: „Kifárasztottad magad [Babilon] rengeteg tanácsadóddal. Álljanak hát elő, mentsenek meg az egek imádói, a csillagok fürkészői, akik újholdak idején ismertetik, mi következik rád” (Ézs 47:13).

A babiloni száműzetés idején Dánielt és három társát foglyul ejtette az az ország, ahol ezek az asztrológusok éltek. E héber ifjak „mindenféle bölcsesség és értelem dolgában” próbára lettek téve, és a babiloni király „tízszerte jobbnak találta őket egész királyi birodalma valamennyi mágiát űző papjánál és mágusánál” (Dá 1:20). Ezért Dánielt attól kezdve ’a mágiát űző papok fejének’ nevezték (Dá 4:9). Mindenképpen meg kell azonban jegyezni, hogy Dániel sohasem hagyott fel Jehova imádatával, és nem csatlakozott a csillagjósokhoz, akik részekre osztották az egeket. Ami Nabukodonozort illeti, annyira feldühödött, amikor nem volt egyetlen asztrológus vagy más ’bölcs’ sem, aki fel tudta volna tárni az álmát, hogy indulatosan így szólt: „feldarabolnak titeket, és a házaitokat nyilvános árnyékszékké teszik” (Dá 2:5). Ez a mindenkire kiterjedő rendelet Dánielre és a társaira is érvényes volt, de még mielőtt végrehajtották volna, Dánielt a király elé vitték, és Dániel ezt mondta neki: „van Isten az egekben, aki a titkok Feltárója . . . Előttem [azonban] ez a titok nem azért tárult fel, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bárki más élőben” (Dá 2:28, 30).

Kik voltak azok a bölcsek vagy mágusok, akik meglátogatták a gyermek Jézust?

Asztrológusok (gör.: maʹgoi; „mágusok”, Kat., lábj.; Csia, 1978) ajándékokat hoztak a gyermek Jézusnak (Mt 2:1–16). A maʹgoi-ról a The Imperial Bible-Dictionary (II. köt. 139. o.) kijelenti: „Hérodotosz szerint a mágusok a médek egyik törzsét alkották [A görög–perzsa háború. I. könyv, 101.], akik azt állították magukról, hogy megfejtik az álmokat, és akik hivatalosan meg voltak bízva a szent rítusok elvégzésével. . ., egyszóval ők alkották a tanult és papi osztályt, és feltételezések szerint megvolt az a képességük, hogy könyvek és a csillagok megfigyelése által természetfölötti betekintést nyerjenek a jövő eseményeibe. . . A későbbi vizsgálatok alapján inkább Babilon, semmint Média és Perzsia nevezhető a fejlett mágia központjának. »Eredetileg a méd papokat nem nevezték mágusoknak. . . Ám ennek a papi kasztnak a káldeusok adták a mágusok nevet, így ezzel magyarázható, hogy Hérodotosz miért mondja a mágusokról azt, hogy a médek egy törzsét alkotják« . . . (Herzog enc.-ájában J. C. Müller)” (P. Fairbairn szerk.; London, 1874).

Ezért aztán Jusztinosz vértanú, Órigenész és Tertullianus joggal gondolt a Máté 2:1-et olvasva a maʹgoi szó kapcsán asztrológusokra. Tertullianus ezt írta: „Ismerjük a mágia és asztrológia kölcsönös kapcsolatát. Az elsők tehát csillagjósok voltak. . ., az elsők neki [Jézusnak] ajándékot vittek” (A bálványimádásról. IX., 3.). A mágusok elnevezés úgy terjedt el a köztudatban, „mint ami keletről jövő asztrológusokat jelölő gyűjtőnév” (The New Funk & Wagnalls Encyclopedia. 1952, 22. köt. 8076. o.).

A közvetett bizonyíték tehát erőteljesen amellett szól, hogy a gyermek Jézust meglátogató mágusok (maʹgoi) asztrológusok voltak. Ezért a C. B. Williams fordításában készült The New Testament a csillagjós szót használja, és egy lábjegyzetben kifejti: „Vagyis olyanok, akik a csillagokat tanulmányozzák a földi eseményeket illetően.” Helyénvaló tehát, hogy bizonyos bibliafordítások az „asztrológusok” szót használják a Máté 2:1-ben (ÚV, AT, NE, Ph).

Hogy a „keleti vidékekről” való asztrológusok közül hányan hoztak „aranyat, tömjént és mirhát” a gyermek Jézusnak, azt nem tudni; nincsen tényszerű alapja annak a hagyományos nézetnek, miszerint hárman voltak (Mt 2:1, 11). Asztrológusok lévén hamis isteneket szolgáltak, s ennélfogva akarva-akaratlanul követtek valamit, ami szerintük egy mozgó „csillag” lehetett. Felhívták Heródes figyelmét arra a tényre, hogy megszületett „a zsidók királya”, Heródes pedig igyekezett megöletni Jézust. Terve azonban kudarcba fulladt. Jehova közbelépett, és hatalmasabbnak bizonyult az asztrológusok démonisteneinél. Ezért aztán az asztrológusok nem tértek vissza Heródeshez, hanem egy másik úton indultak  hazafelé, miután „isteni figyelmeztetést kaptak álomban” (Mt 2:2, 12).

Májjóslás és asztrológia: Úgy tűnik, az asztrológia egyik különleges formája volt az a szokás, hogy ’szemügyre vették a májat’ (Ez 21:21). Egy babiloni templomi iskolában találtak is egy agyagból készült májmodellt Hammurápi idejéből. Egyik oldalát mezőkre osztották fel, melyek a „nappalt” és az „éjszakát” jelölték. A szélét 16 részre osztották, és mindegyiket az egek egy-egy istenéről nevezték el. Tehát ahogy az asztrológiánál részekre osztották az egeket pusztán képzeletbeli vonalak mentén, úgy a felajánlás áldozatának máját is hasonló módon tagolták. Amikor ezeket az áldozatokat felajánlották, megnézték a májukat – melyeket az ég miniatűr másának tekintettek –, hogy lássák, milyen előjeleket közölnek velük az istenek. (Lásd: JÓSLÁS.)

Molok és az asztrológia Izraelben: Bizonyítékok igazolják, hogy az asztrológia szorosan összefonódott Molok imádatával. Molok olyan isten volt, akit olykor bikafejjel ábrázoltak. A bikát többek között a babilóniaiak, a kánaániták és az egyiptomiak imádták az isteneik – például Marduk, Molok és Baál – jelképeként. A bika volt az állatöv egyik legfontosabb jegye, melyet Taurusnak hívtak. A napistent is sokszor bikával ábrázolták. Az állat szarvai a nap sugarait jelképezték, a bika erőteljes szaporodóképessége pedig a nap „életadó” erejét szemléltette. A nőstényt, azaz a tehenet Istár, vagy más néven Astarta jelképeként ugyanolyan fokú tisztelettel illették. Ezért amikor Áron és Jeroboám ilyenfajta imádatot, azaz bika- vagy borjúimádatot vezetett be Izraelben, az valóban nagy bűn volt Jehova szemében (2Mó 32:4, 8; 5Mó 9:16; 1Ki 12:28–30; 2Ki 10:29).

Izrael hitehagyott tíztörzs-királysága elítéltetett azért, mert belebonyolódva az asztrológia kultuszába, „folyton elhagyták Istenüknek, Jehovának minden parancsolatát, aztán öntött szobrokat készítettek maguknak, két borjút. Szent rudat is készítettek, meghajoltak az egek egész serege előtt, és Baált szolgálták, továbbá átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jóslást gyakoroltak, előjelek után kutattak” (2Ki 17:16, 17).

A déli kéttörzs-királyságban a gonosz Aház király és unokája, Manassé élen járt a csillagistenek imádatában, és mindketten kegyetlen módon felajánlották gyermekeiket, hogy élve égessék el őket áldozatul (2Ki 16:3, 4; 21:3, 6; 2Kr 28:3, 4; 33:3, 6). A jó Jósiás király azonban „eltávolította tisztségükből az idegen istenek papjait”, akik „áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak, a napnak és a holdnak, az állatöv csillagképeinek és az egek egész seregének”. Jósiás ezenkívül lerombolta a magaslatokat, és a Tófetet imádatra alkalmatlanná tette, hogy „senki se vigye át a fiát vagy leányát a tűzön Moloknak” (2Ki 23:5, 10, 24). Jehova Sofóniás és Jeremiás próféta által elítélte mindazokat, akik asztrológiával foglalkoztak, csakúgy, mint „azokat, akik a tetőkön leborulnak az egek serege előtt”, és azokat, akik „esküsznek Malkámra [Molokra]” (So 1:5; Jr 8:1, 2; 19:13).

Molok imádata, a borjúimádat és az asztrológia közötti szoros összefüggésre István beszámolója is rávilágít, melyben szó esik a pusztában lázadozó izraelitákról. Amikor Áronnak azt kiáltották, hogy ’készítsen nekik isteneket, hogy előttük járjanak’, Jehova „átadta őket, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, mint ahogy meg van írva a próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel áldozati állatokat és áldozatokat. . .? Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba. . .«” (Cs 7:40–43).

Isten elítéli az asztrológiát: Nagy igazságot fejeznek ki a következő egyszerű szavak: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”, s ez magában foglalja naprendszerünk bolygóinak és a csillagképeket alkotó állócsillagoknak a megteremtését is (1Mó 1:1, 16; Jób 9:7–10; Ám 5:8). E nagyszerű teremtési munkával azonban Jehovának nem az volt az akarata, hogy az ember isteneket készítsen magának ezekből. Ezért Jehova szigorúan megtiltotta népének, hogy bármi „ahhoz hasonló alakot” imádjon, „ami fenn van az egekben” (2Mó 20:3, 4). Az asztrológia minden formája tilos volt (5Mó 18:10–12).