1. Júda királynője, Ahábnak, Izrael királyának és feleségének, Jezabelnek a lánya; Omrinak az unokája (2Ki 8:18, 26). Testvére Izrael királyának, Jórámnak, valamint testvére vagy féltestvére Aháb 70 többi fiának is, akiknek a megölését Jéhu elrendelte (2Ki 3:1, 2; 10:1–9). Atáliát politikai érdekből feleségül adták Jórámhoz, Josafátnak, Júda királyának a legidősebb fiához (2Ki 8:25–27; 2Kr 18:1). Atália volt annak az Aháziának az anyja, aki idővel Júda királya lett.

Akárcsak az anyja, Jezabel tette a férjével, Atália is olyasmire ösztökélte férjét, Jórámot annak nyolcévi uralkodása alatt, ami rossz volt Jehova szemében (1Ki 21:25; 2Kr 21:4–6). Abban is követte anyját, hogy önkényesen ártatlan vért ontott. Amikor gonosz fia, Aházia egyévi uralkodás után meghalt, Atália kiirtott minden királyi ivadékot, a csecsemő Joást kivéve, akit a főpap és a felesége, Joás nagynénje elrejtett. Ezek után Atália beiktatta magát mint királynőt, és hat évig uralkodott, kb. i. e. 905-től 899-ig (2Kr 22:11, 12). Fiai elrabolták Jehova házából a szent dolgokat, és felajánlották Baálnak (2Kr 24:7).

Amikor Joás hétéves lett, az istenfélő Jójada főpap előhozta a titokban rejtegetett fiút, és trónra ültette mint jogos örököst. Atália, hallva a zűrzavart, a templomhoz sietett, és amikor meglátta, hogy mi történik, így kiáltott: „Összeesküvés! Összeesküvés!” Jójada főpap parancsára kivitték őt a templom területén kívülre, majd kivégezték a lovak kapujának bejáratánál, amely a palotához tartozott; lehetséges, hogy ő volt Aháb gyalázatos házának utolsó tagja (2Ki 11:1–20; 2Kr 22:1–23:21). Mennyire igaznak bizonyultak a következő szavak: „semmi sem esik a földre beteljesületlenül Jehova szavából, amelyet Aháb háza ellen mondott Jehova” (2Ki 10:10, 11; 1Ki 21:20–24).

2. Jerohám házából való benjáminita, aki Jeruzsálemben lakott (1Kr 8:26–28).

3. Az egyik olyan személynek az apja, aki visszatért Jeruzsálembe Ezsdrással i. e. 468-ban; Elám családjának tagja (Ezs 8:1, 7).