Amikor Pál apostolt Rómába küldték, mert a császárhoz fellebbezett, egy Júliusz nevű katonatisztnek (századosnak v. centuriónak) a gondjaira bízták, aki „az Augusztusz-csapathoz tartozott” (Cs 27:1). Pált és a többi rabot Cezáreában adták át a katonatisztnek (Cs 25:13; 26:30–27:1).

Nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy mi volt az az ’Augusztusz-csapat’, melyhez Júliusz tartozott. Mivel az „Augusztusz” itt a görög Sze·ba·szté ʹ szónak a fordítása, egyesek Szamáriával próbálják összefüggésbe hozni a csapatot, ugyanis akkoriban Szamáriát Szebaszténak nevezték, s ennélfogva azt állítják, hogy a kifejezés Szamáriában toborzott katonák csoportját takarja. Josephus említ is egy lovasosztagot, az úgynevezett sebasteieket (A zsidó háború. II. könyv, XII. fej., 5. bek.). Úgy tűnik azonban, hogy a Cselekedetek könyvének írója által használt kifejezés efféle értelmezésének nincs sok alapja.

Egy másik nézet szerint az Augusztusz-csapat a frumentariira utal, olyan tisztek különleges császári alakulataira, akik futárokként, egy fajta összekötő láncszemként szolgáltak a császár és a tartományokban lévő katonai egységek között. Állítólag ennek az alakulatnak a tagjai kísérték a rabokat. Ezt a nézetet alátámasztani látszik – legalábbis részben – a Cselekedetek 28:16 a Károli-fordítás szerint, ahol is ez a vitatható rész jelenik meg: „a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének.” Ennek a felfogásnak a hívei feltételezik, hogy ’a testőrség fővezére’ a frumentarii feje volt. Ám ez a részlet nem fordul elő a legtöbb mai fordításban.

A Katolikus fordítás ’Auguszta zászlóaljnak’ nevezi ezt a csapatot, nemkülönben számos más fordítás. A görög szpei ʹra (csapat) szó katonai értelemben általában a római manipulust jelöli, mely két századnak (centuriának) megfelelő különítmény. A kifejezést ezenkívül használják még férfiak nagyobb csoportjára is, és a Görög Iratokban vélhetően a zászlóalj, azaz egy római cohors (a légió tizedrésze, kb. 400–600 ember) jelölésére is. A római polgárokból álló, cohorsokra osztott, hagyományos légiók mellett voltak segédcsapatok (auxilia), melyeket római alattvalókból (nem állampolgárokból) verbuvált cohorsok alkottak. Ezek önálló gyalogosztagok voltak, s rendszerint a birodalom határa mentén teljesítettek szolgálatot. Míg a szokványos római légión belüli cohorsoknak nem volt külön nevük, addig ezeknek a kisegítő cohorsoknak gyakran nevet adtak. Napvilágra kerültek olyan feliratok, melyeken említik a cohors I Augusta (lat.), illetve szpei ʹra Au·guʹszté (gör.) kifejezéseket, de ezek nem feltétlenül egyeznek meg a szóban forgó csapattal.