(Jehova segített):

1. Júda leszármazottja Támártól; Etán házából való férfi (1Kr 2:4, 6, 8).

2. Keháttól származó lévita; Sofóniás fia és Sámuel próféta ősatyja (1Kr 6:33, 36).

3. Áron leszármazottja Eleázár vonalán; Ahimaác fia (1Kr 6:9).

4. Salamon egyik fejedelme (1Ki 4:2). Cádók pap fiaként utalnak rá; lehetséges, hogy Ahimaác testvére volt (1Kr 6:8).

5. Nátán fia; az a fejedelem, akit Salamon kinevezett a fölé a 12 megbízott fölé, akik élelemmel látták el a király háznépét (1Ki 4:5, 7, 19).

6. Próféta; Odednek a fia, aki i. e. 963-ban hozzájárult ahhoz, hogy Asa vágyat érezzen ’Jehova keresésére’. Ennek köszönhetően a király eltávolította az „utálatosságokat” az egész országból, valamint elérte, hogy a nép szövetségre lépjen, és megesküdjön, hogy „aki nem keresi Jehovát, Izrael Istenét, annak halállal kell lakolnia” (2Kr 15:1–15).

7., 8. Josafát hét fia közül kettő, akik másodikként és ötödikként vannak megemlítve. Apjuktól sok ajándékot és megerősített várost kaptak, de amikor a bátyjuk, Jórám király lett, megölettek (2Kr 21:1–4). „Túl merész az a feltételezés [amelyet némelyek vallanak], hogy azért említik kétszer a nevet, mert a fiúk csak féltestvérek voltak, vagy mert az egyik már csecsemőkorában meghalt” (IDB. 1. köt. 325. o.). Szokatlan, hogy két fiútestvér látszólag ugyanazt a nevet viselje, a héber nyelvben azonban van némi eltérés a kettő írásmódjában és kiejtésében: ʽAzar·jáʹ (Jah segített) és ʽAzar·jáʹhú (Jehova segített).

9. Egy bizonyos Jéhunak a fia és Hélecnek az apja; Júda törzséből való férfi, a hetedik nemzedékben jelenik meg egyiptomi ősatyjától, Járhától számítva (1Kr 2:3, 34–39).

10. Júda királya, Jórámnak és Atáliának a legkisebb fia; Joakháznak és Aháziának is nevezik (2Ki 8:25–29; 2Kr 21:17; 22:1, 6; lásd: AHÁZIA 2.).

11. Jerohám fia. A százak vezetői között annak az ötnek az egyike, aki segített megbuktatni a trónbitorló Atáliát, és Joást juttatni Júda trónjára i. e. 898-ban (2Kr 23:1–15).

12. Obed fia. A százak vezetői között annak az ötnek az egyike, aki i. e. 898-ban segített, hogy a trónbitorló Atália helyébe Joás kerüljön a trónra (2Kr 23:1–15).

13. Júda királya 52 éven át (i. e. 829–778). Amácija és Jekólia fia (2Ki 14:21; 15:1, 2). A 2Királyok 15:13-ban Uzziásnak nevezik. (Lásd: UZZIÁS 3.)

14. Főpap, aki Johanán fia és Áron leszármazottja volt (1Kr 6:1–10). Amikor Uzziás király öntelten kísérletet tett arra, hogy füstölőszert ajánljon fel a templomban, lehetséges, hogy ez az Azária volt az, aki ekkor megparancsolta neki, hogy távozzon. Amikor Uzziás ellenkezett, Jehova leprával sújtotta őt (2Kr 26:16–21). Mintegy három évtizeddel Uzziás halála után – Ezékiás uralmának első évében (i. e. 745) – Azária még mindig főpapként szolgált (vagy talán egy másik személyről van itt szó, akit ugyanígy hívtak), és elismerte, hogy Jehova megáldotta a király reformjait (2Kr 31:9, 10, 13).

15. Efraim fejedelme, Johanán fia. Izrael, miután az i. e. nyolcadik század derekán legyőzte Júdát, 200 000 foglyot magával vitt, de ekkor Azária és Efraim más fejedelmei lépéseket tettek, hogy szabadon engedjék őket, és anyagilag támogatták a hazatérésüket (2Kr 28:5–15).

16. Lévi leszármazottja Keháton keresztül; a fia, Jóel segített megtisztítani a templomot, amikor i. e. 745-ben Ezékiás parancsot adott rá (2Kr 29:1–12, 15).

17. Lévi leszármazottja Mérárin keresztül, Jehallélel fia; egyike azoknak, akik Ezékiás parancsára részt vettek a templom megtisztításában (2Kr 29:1–12, 15).

18. Mérajót fia, Ezsdrás őse (Ezs 7:3).

19. Hilkija főpap fia Jósiás uralma idején, valamint Serája apja (2Ki 22:3, 4; 1Kr 6:13, 14); Ezsdrásnak, a másolónak az elődje (Ezs 7:1).

20. Hosája fia (Jr 43:2). Jezániának (Jr 40:8; 42:1) és Jaazánjának (2Ki 25:23) is hívják. Azária egyike volt a hadsereg vezéreinek, akik támogatták Gedáliát (Jr 40:7–10); ő is kérte Jeremiást, hogy imádkozzon az érdekükben, és kérjen  útmutatást (Jr 42:1–3); végül pedig azok között az „elbizakodott férfiak” között volt, akik elvetették Jehovának a Jeremiás szája által közölt válaszát (Jr 43:1–3).

21. Egyike azoknak a héber fiataloknak, akiket i. e. 617-ben fogságba vittek Babilonba; nevét Abednegóra változtatták, melynek jelentése valószínűleg: ’Nébó (egy babilóniai isten) szolgája’ (Dá 1:3–7). Egy három évig tartó, különleges képzés után azt állapították meg, hogy Azária és a társai (Dániel, Hanánia és Misáel) ’tízszerte jobb, mint Babilon valamennyi mágiát űző papja és mágusa’ (Dá 1:5, 14–20). Először halállal fenyegették Azáriát (Dá 2:13–18), azután intézőnek léptették elő (Dá 2:49), de a Jehova iránti lojalitásának a legnagyobb próbája az volt, amikor bedobták egy túlhevített kemencébe, amiért nem volt hajlandó imádni a Nabukodonozor által felállított szobrot (Dá 3:12–30). Valóban hithű férfi volt, ezért Pál apostol úgy utalt rá, mint azoknak egyikére, akik „feltartóztatták a tűz erejét” (Héb 11:34).

22. Egy személy, aki a babiloni száműzetés után i. e. 537-ben Zorobábellel visszatért Jeruzsálembe (Ne 7:6, 7). Az Ezsdrás 2:2-ben Serájának nevezik.

23. Egyike azoknak a papoknak, akik Jeruzsálemben laktak a száműzetést követően (1Kr 9:11). A párhuzamos beszámolóban (Ne 11:11) Serájaként szerepel egy felsorolásban. Feltehetően ugyanaz a személy, mint a 22-es számmal jelzett.

24. Anánia fiának, Maáséjának a fia. I. e. 455-ben Nehémiás felvigyázása alatt kijavította a jeruzsálemi fal egy részét az otthonától nem messze (Ne 3:23, 24).

25. Egyike azoknak, akiket Nehémiás kijelölt arra, hogy Ezsdrással és másokkal együtt haladjon a menetben Jeruzsálem újjáépített falán, amikor azt felavatták; lehetséges, hogy ugyanaz a személy, mint a 27-es számmal jelzett (Ne 12:31–36).

26. Egyike annak a 13 lévitának, akik segítettek Ezsdrásnak a Törvény megmagyarázásában, amikor azt felolvasták a népnek (Ne 8:7, 8).

27. Nehémiás kormányzó napjaiban élő pap, vagy egy papnak az őse, aki részt vett a ’megbízható megállapodás’ lepecsételésében (Ne 9:38; 10:1, 2, 8).