MIVEL Izrael többször is kapcsolatba került Egyiptommal, a Biblia sok részletet tár fel erről az országról. Az Egyiptomban történtek által Jehova neve csodálatos módon fel lett magasztalva.

Egyiptomban sok istent imádtak. Voltak állatok, melyeket isteneknek tekintettek, más állatokról pedig úgy vélték, hogy bizonyos egyiptomi istenek szentnek tekintik azokat. Csodálkozzunk-e hát azon, hogy Mózes azt mondta, hogy ha Izrael Egyiptomban állatáldozatokat ajánlana fel Jehovának, az erőszakot váltana ki a népből? (2Mó 8:26). Megérthetjük azt is, hogy amikor az izraeliták szíve a pusztában visszavágyott Egyiptomba, miért használtak öntött borjúszobrot ahhoz, amire ők a „Jehova ünnepe” kifejezéssel utaltak (2Mó 32:1–5).

Az egyiptomi imádat egy másik kiemelkedő vonása, hogy hittek a halál utáni életben. Ez tükröződött abból a szokásból is, hogy bebalzsamozták a halottakat, és hogy óriási sírokat építettek a tiszteletükre.

Annak ellenére, hogy Mózest „oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére”, az egyiptomi hitnézetek semmiképpen sem szennyezték be a Jehova imádatára vonatkozó parancsolatokat, melyeket ő jegyzett fel (Cs 7:22). Amit írt, nem embertől származott, hanem Isten ihlette.