(villám):

Abinoám fia Kedesből, Naftali törzsének területéről. A bírák idejének korai szakaszában az izraeliták eltértek az igaz imádattól, Isten ezért megengedte, hogy 20 éven át elnyomja őket Jábin, Kánaán királya. Jehovához kiáltottak segítségért, és ő ekkor jelölte ki Bárákot a vezetőjüknek (Bí 4:1–3). Míg az izraeliták kánaánita elnyomói teljesen fel voltak fegyverezve, Izraelben „nem lehetett látni pajzsot és lándzsát még negyvenezernél sem” (Bí 5:8). Bárák napjaiban azonban Jehova győzelemre segítette az izraelitákat az ellenségeik fölött, és ez a diadal később sem merült feledésbe (Zs 83:9). Az eseményről szóló két elbeszélés a Bírák könyvében (4. fejezet, valamint Debóra és Bárák diadaléneke az 5. fejezetben) kiegészíti egymást, és élénken számol be a történtekről.

Debóra prófétanő, aki Izrael felett bíráskodott akkoriban, arra ösztönzi Bárákot, hogy ragadja magához a kezdeményezést, és szabadítsa meg a népét. Bárák beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy Debóra vele megy. A prófétanő vállalja, de előre megmondja Báráknak, hogy Jehova egy nő kezébe fogja adni Siserát, Jábin seregének vezérét (Bí 4:4–9).

Bárák összegyűjt 10 000 férfit Naftaliból, Zebulonból meg Izrael más törzseiből (Bí 4:6; 5:9–18), és felmegy a Tábor-hegyre. Sisera és a hada – mely fel van szerelkezve 900, vaspengével ellátott harci szekérrel –, amint tudomást szerez erről, elindul az izraeliták felé a Kison száraz medrében (Jezréel völgyében). A gyengén felszerelt izraelita sereg Bárákkal az élén bátran leereszkedik a Tábor-hegyről, és kész összecsapni az állig fölfegyverzett kánaánitákkal. Ám a Kison hirtelen sebes folyammá válik, és megbénítja az ellenség szekereit. Igen, „az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. Kison patakja elmosta őket”. Bárák és az emberei kihasználják előnyös helyzetüket, ahogy a beszámoló mondja: „Siserának egész táborát kardélre hányták. Egy sem maradt meg közülük” (Bí 5:20–22; 4:10–16).

Maga Sisera leszáll a szekeréről, és otthagyva bekerített seregét, elmenekül. Jáhel sátrában talál menedékre, a kenita Héver feleségénél, akinek a férje békés kapcsolatban van Jábinnal. Jáhel vendégszeretettel fogadja Siserát, de miközben a férfi alszik, megöli őt: egy sátorcövekkel a halántékánál a földhöz szegezi. Amikor Bárák odaér, Jáhel behívja a sátorba, és a bíró láthatja, hogy beteljesedett Jehova szava, hiszen Sisera csakugyan egy nő kezébe került (Bí 4:17–22; 5:24–27). Ezek után a győztes izraeliták  „keze egyre jobban ránehezedett Jábinra, Kánaán királyára, míg le nem vágták Jábint”. Ennélfogva Izraelnek az a része „nyugalomban volt negyven esztendeig” (Bí 4:23, 24; 5:31).

Bárák hűséges példaként van megemlítve azok között, „akik hit által királyságokat vertek meg hadakozásban. . ., hősiessé váltak a háborúban, szétszalasztották az idegenek seregeit” (Héb 11:32–34).

Lehetséges, hogy Bárák az 1Sámuel 12:11-ben szereplő ’Bedán’ (a LXX és a Sy szerint). (Lásd: BEDÁN 1.)