Két, kedvező fekvésű város neve, Alsó- és Felső-Bét-Horoné. Ezek azon ókori út mentén voltak, amely Joppéból és a tengerparti síkságról felvezetett Ajjalon völgyén át Bételbe, illetve Gibeonba és Jeruzsálembe. Ma a helyükön két falu található, ezek közül a felső Beit-Ur el-Foqa (Bét-Horon-Eljon), az alsó pedig Beit-Ur et-Tahta (Bét-Horon-Tahton). Felső-Bét-Horon tehát Jeruzsálemtől kb. 16 km-re ÉNy-ra fekszik, míg Alsó-Bét-Horon Felső-Bét-Horontól 2,5 km-re Ny-ÉNy-ra; mindkettő dombtetőre épült.

A két város megépítését (illetve megalapítását) eredetileg Efraim egyik lányának vagy leányunokájának, Seérának a nevéhez kötik (1Kr 7:22–24). A városok Efraim törzsének a d. határát alkották (Jzs 16:3, 5), és a beszámoló szerint Benjámin törzsének a határa elérte ’a hegyet, mely Alsó-Bét-Horontól délre van’ (Jzs 18:13, 14). Úgy tűnik, helyénvaló ez alapján arra következtetni, hogy mindkét város Efraim örökségén belül volt. Bét-Horont – talán csak az egyiket a két város közül – később a léviták törzséhez tartozó Kehát fiai kapták meg (Jzs 21:20, 22; 1Kr 6:68).

Mivel mindkét város egy fontos út mentén feküdt, amely a tengerparti síkságtól a dombvidékig húzódott, gyakran haladt el arrafelé hadsereg. Az izraeliták hódító hadjárata idején Józsué megverte azt az öt amorita királyt, akik egyesítették a haderejüket, hogy Gibeon ellen menjenek. Józsué seregei „Bét-Horon emelkedőjének útján” üldözték őket. Itt Jehova nagy jégdarabokat zúdított számos amoritára, miközben menekültek „Bét-Horon lejtőjén” (Jzs 10:6–12). Egyesek szerint ’Bét-Horon lejtője’ a Felső-Bét-Horonból Alsó-Bét-Horonba tartó lejtőre utal, ahol is kb. 240 m a szintkülönbség a két helység között.

Később, Saul király uralma idején ’a bét-horoni út’ egyike volt annak a három útnak, amelyeken a filiszteusok fosztogató seregei kirohantak Mikmásból (1Sá 13:16–18). Salamon király kiépítette, vagyis falakkal, ajtókkal és retesszel erősítette meg mindkét várost, bizonyára úgy gondolkodva, hogy a két város útját állhatja az egyiptomi vagy a filiszteus betolakodó seregeknek (2Kr 8:5). Egyiptom uralkodója, Sisák, aki megtámadta Júdát Roboám király uralma idején, „Bét-Horont” is azok között a városok között sorolja fel, amelyeket az állítása szerint legyőzött, illetve a fennhatósága alá vont (1Ki 14:25; 2Kr 12:2–9). Amikor Júda királya, Amácija elbocsátotta az efraimi zsoldos csapatokat, mielőtt harcba bocsátkozott az edomitákkal, ezek a katonák – akik az északi királyságból valók voltak, amelynek Szamária volt a fővárosa – lángoló haragjukban, amiért elbocsátották őket, rátörtek Júda városaira, és eljutottak egészen Bét-Horonig (2Kr 25:5–13).