(a Nap háza):

A Bibliában négy várost neveztek így.

1. Egy város Júda é. határán. A felsorolásban Keszalon és Timna között szerepel (Jzs 15:10). A Józsué 19:41 nyilvánvalóan Ír-Semesnek ( jel.: ’a Nap városa’) nevezi Bét-Semest, de itt Júda é. szomszédjának, Dánnak a határvárosaként jelenik meg. Júda később Bét-Semest a lévitáknak adta örökségül, hogy papi város legyen (Jzs 21:13, 16; 1Kr 6:59).

Bét-Semest Tell-er-Rumeilével (Tel-Bét-Semessel) azonosítják, amely a bizánci város romjaitól nem messze Ny-ra fekszik, közel a mai Ain-Semszhez. Bét-Semes neve ez utóbbi város nevében maradt fenn valamelyest. Bét-Semes tehát Jeruzsálemtől úgy 26 km-re Ny-ra feküdt, azon a főútvonalon, amelyik Jeruzsálemtől az Asdód és Askelon nevű filiszteus városokba vezetett. Stratégiai szempontból nyilván jó helyen feküdt, mivel uralta Sórek völgyének a felső szakaszát és az egyik fontos helyet, amelyen át megközelíthető volt a Seféla vidéke és Júda hegyei a tengerparti síkság felől. Az itt végzett ásatások arra mutatnak, hogy a város nagy múltra tekint vissza, és meglehetősen sok bizonyítékot találtak arra is, hogy filiszteus hatás érte.

Miután a filiszteusokat csapás sújtotta, visszaküldték Izraelbe Jehova szövetségládáját, és a szekeret húzó tehenek saját jószántukból egyenesen e lévita város, Bét-Semes felé tartottak. De mivel néhány bét-semesi helytelen módon megnézte a szövetségládát, 70 ember meghalt közülük (1Sá 6:9–20). Az 1Sámuel 6:19-ben található ’ötvenezer ember’ kifejezést a héber nyelv semmilyen kötőszóval sem köti a ’hetven ember’ kifejezéshez, ami miatt néhányan úgy vélik, hogy betoldásról van szó. Josephus (A zsidók története. VI. könyv, 1. fej., 4. bek.), amikor ezt a bibliai részletet elemzi, csak 70 emberről írja, hogy megölték őket, és az 50 000-ről egyáltalán nem tesz említést. (Lásd: 1Sá 6:19, Rbi8, lábj.)

Bét-Semes egyike volt azoknak a városoknak, amely Salamon király közigazgatási rendszerén belül gondoskodott élelemről a király háznépe számára (1Ki 4:7, 9). Hosszú, keskeny helyiségeket találtak itt, amelyeket, egyes vélemények szerint, gabonaraktárakként használtak, ezenkívül rábukkantak egy hatalmas, belülről kővel burkolt silóra is, amely kb. 7 m átmérőjű és majdnem 6 m mély volt. Számos borsajtót és olajprést tártak fel, ami azt mutatja, hogy nagyon sok olajat és bort termeltek ezen a vidéken.

Amácija király (i. e. 858–830) botor módon provokálta Izrael királyát, Joást, de Bét-Semesnél vereséget szenvedett és fogságba esett (2Ki 14:9–13; 2Kr 25:18–23). Mivel Aház uralma idején (i. e. 761–746) a nemzet hanyatlásnak indult, és hűtlen volt Istenhez, Bét-Semes a filiszteusok kezére került (2Kr 28:18, 19). Bét-Semesnél kiástak egy korsót, amelynek a fülén lévő pecsétlenyomaton a következő felirat olvasható: „Eljákim, Jaukin (Jójákin) intézőjének tulajdona”. Úgy vélik, hogy a felirat az ilyen nevű királyra utal, ami talán arra mutat, hogy Júda királysága idővel visszaszerezte a várost a filiszteusoktól.

2. Egy megerősített város Naftali területén (Jzs 19:35–39). Naftali fiai nem űzték el a városban lakó kánaánitákat, hanem kényszermunkára fogták őket (Bí 1:33). Nem tudni, hogy hol feküdt ez az ókori város.

3. Issakár egyik városa a Jordán mellett (Jzs 19:22, 23). Bár több helyszín is szóba került, néhány tudós szerint inkább a Jordán partján fekvő el-Abeidijével azonos, amely kb. 3 km-re D-re van a Galileai-tengertől, és kb. 16 km-re K-re a Tábor-hegytől. Az ókori név feltehetően a közelben fekvő Hirbet-Samszavi nevében maradt fenn.

4. Egy város Egyiptomban, amelyről Jeremiás abban a próféciájában tesz említést, amely arról szól, hogy pusztulás vár erre a nemzetre (Jr 43:13). Úgy vélik, hogy megegyezik Héliopolisszal ( jel.: ’a Nap városa’), amely a mai Kairó ék. szélén fekszik. A Szentírásban máshol az egyiptomi nevén, az Ón néven szerepel. (Lásd: ÓN I. 2.)