Ítéletek, melyeket hatalmon lévő(k) hoz(nak) (2Sá 8:15; 1Ki 3:16–28; 10:9; 2Ki 25:6; 2Kr 19:8–10). Jehova Isten mint Bíró, Törvényadó és Király (Ézs 33:22) terjedelmes törvénygyűjteményt adott Izrael nemzetének. A jogi kérdésekben meghozott döntései irányelvként szolgáltak az egyéneket, valamint a nemzet bel- és külügyeit érintő kérdések megoldásában. (Lásd: BÍRÁSKODÁS; PERES ÜGY; TÖRVÉNY.)

Isten sok ilyen bírói döntést a Sínai-hegynél adott Izrael nemzetének (Ne 9:13). De az is előfordult, hogy bizonyos helyzetekben különleges bírói döntést kellett hozni. Például amikor a Manassé törzséből való Celofád – akinek csupán lányai voltak – meghalt, felmerült a kérdés, hogy kaphatnak-e a lányok örökséget. Jehova döntést hozott az ügyben, és ettől kezdve ez a döntés rendeletként szolgált hasonló helyzetek megoldásához (4Mó 27:1–11; 36:1–12; lásd még: 3Mó 24:10–16). Ehhez hasonlóan az a bírói döntés is precedensértékű volt, melyet Dávid hozott a hadizsákmány szétosztásával kapcsolatban (1Sá 30:23–25).

Az Istentől származó bírói döntések kiemelkedőek voltak az akkori nemzetek törvényeihez képest, mivel bizonyos gyakori, ám rendkívül ártalmas tetteket főbenjáró bűnnek minősítettek. A környező népek belemerültek az állatokkal való fajtalankodásba, a homoszexualitásba, a vérfertőzésbe és más, lealacsonyító szokásokba, melyek káros hatással voltak az emberek elmebeli, fizikai és szellemi jóllétére (3Mó 18:6–30; 20:10–23). Tehát ha Izrael nemzete engedelmeskedett Jehova bírói döntéseinek, akkor ez különbbé tette a népet. Ha Izrael szigorúan ragaszkodott Jehova parancsaihoz, az Jehova áldásának köszönhetően jól megfigyelhető előnyökkel járt, és ennek láttán más nemzetek kijelentették „Ez a nagy nemzet bizony bölcs és értelmes nép” (5Mó 4:4–6). Mivel ezek a parancsok valóban áldást hoztak Izraelnek (3Mó 25:18, 19; 5Mó 4:1; 7:12–15; 30:16), nem meglepő, hogy a zsoltáríró azért imádkozott, hogy Jehova tanítsa meg a bírói döntéseire (Zs 119:108). Olyan mélységesen értékelte Jehova bírói döntéseit, hogy napjában hétszer dicsérte értük őt (Zs 119:164), még éjfélkor is fölkelt, hogy hálát adjon neki értük (Zs 119:62).

Jóllehet a Törvényben megfogalmazott bírói döntések jók, igazságosak és szentek voltak, ezek csupán Krisztushoz vezető nevelőnek bizonyultak. Ezt a törvényszövetséget felváltotta az új szövetség (Ró 7:12; Ga 3:24; Héb 8:7–13). Ezért hát arra lehet számítani, hogy az új szövetséghez kapcsolódó parancsoknak, vagyis bírói döntéseknek való engedelmesség sokkal nagyobb áldásokkal jár azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeknek a test szerinti Izrael örvendett a Törvény alatt (Jn 13:34, 35; 1Ko 6:9–11; 1Pt 1:14, 15, 22, 23; 2:9, 10; 1Jn 5:3).