(héb.: dú·khí·fathʹ ):

A rozsdabarnás búbos banka (Upupa epops) hozzávetőlegesen akkora, mint egy vékonyabb galamb. Egyik sajátságos ismertetőjele, hogy a szárnyain és a hátán széles fekete-fehér csíkok figyelhetők meg. A legszembetűnőbb jellegzetessége a bóbitája, amely a hosszú, keskeny, hajlott csőr tövétől egészen a tarkóig húzódik, és amelyben a tollak végén van egy fehér sáv, de maguk a tollhegyek feketék. Bár mutatós és színes madár, hírhedt arról, hogy sem magát, sem a fészkét nem tartja tisztán. Rovarokon él, és hegyes csőrével nemcsak a földet kutatja át, hanem trágyadombon és szemétben is turkál. A fészke visszataszító szagot áraszt egyrészt a madár fartőmirigy-váladéka miatt, másrészt amiatt, hogy nem távolítja el a fészkéből az ürüléket. Ezért, bár a búbos banka se nem ragadozó, se nem dögevő madár, a mózesi törvény a tisztátalan madarak közé sorolta, és tilos volt megenni (3Mó 11:13, 19; 5Mó 14:12, 18).

A búbos banka megtalálható D-Ázsiában, Afrikában és Európa egyes részein. Március elején érkezik Palesztinába, és a tél közeledtéig ott marad, amikor is D felé veszi az útját, Egyiptom és É-Afrika más területei felé.

A görög Septuaginta és a latin Vulgata fordítói úgy gondolták, hogy az eredeti megnevezés a „búbos bankát” (eʹpopsz, LXX; upupa, Vg) jelöli, és ezt támasztja alá a búbos banka szír és arab elnevezése is (szír: qaqupha; arab: hudhudu).

Vannak, akik szerint a búbos banka héber megnevezése (dú·khí·fathʹ) a madár sajátságos hangját érzékelteti – amely valamelyest a galambéhoz hasonló –, és nyilván ugyanez a helyzet az előbb említett többi nyelv esetében is. Mások úgy vélik, hogy a név a ’megtör’ jelentésű héber igéből ered (vö.: 4Mó 11:8), és arra utal, hogy a búbos banka élelem után kutatva a földet turkálja.