Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Baál-Cefon

Baál-Cefon

(észak [északi határ] ura v. tulajdonosa):

Egy földrajzi hely, amely annak a területnek a megnevezésére vagy behatárolására szolgál, ahol az izraeliták letáboroztak Pihahirótnál, mielőtt átkeltek a Vörös-tengeren (2Mó 14:2; 4Mó 33:1–7). Miután elhagyták Rameszeszt, először Szukkótban, majd Etámnál, „a puszta szélén” ütöttek tábort (2Mó 13:20). Ekkor Jehova azt mondta nekik, hogy „forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal”. Itt érték utol őket a fáraó harci szekerei, lovas katonái és hadereje (2Mó 14:2, 9).

Bizonytalan, hogy hol is helyezkedett el Baál-Cefon. Akkoriban nyilván jól ismert hely volt. Persze a legfőbb segítség az azonosításhoz az, hogy az izraeliták átkeltek a Vörös-tengeren, mert az erről szóló beszámolóból kiderül, hogy egy igencsak mély víztömegen keltek át. Ilyen hely csak a Szuezi-öböl é. végénél található. Ez alapján néhány tudós Baál-Cefont a környék hegyeivel hozza kapcsolatba. A Czeglédy Sándor szerkesztette Bibliai lexikon (1931, Baál-Czefón szócikk) ezt írja: „Vidék Suez táján, talán a mai Ataka-hegység.” Ez a hegység a Szuezi-öböl zugának közelében, a mai Szuez városától nem messze, dny. irányban helyezkedik el. Mások viszont úgy vélik, hogy a Gebel-el-Galalával azonos, amely kb. 40 km-rel délebbre található. Akik szerint inkább itt feküdthetett Baál-Cefon, úgy vélik, hogy Migdol – amely a beszámolóban együtt szerepel Baál-Cefonnal – egy őrtorony volt, amely kedvező helyen, a Gebel-Atákán (Atáka-hegyen) helyezkedett el. (Lásd: KIVONULÁS; PIHAHIRÓT.)