(Bét-Baál-Meon rövidített alakja):

Moáb é. területének a fennsíkján egy fontosabb város, amelyet Nébóval, Kirjátaimmal és a területen lévő egyéb városokkal együtt Rúben törzsének utaltak ki (4Mó 32:37, 38; 1Kr 5:8). A rúbeniták, akik jó legelője miatt vágytak erre a területre, kétségkívül újjáépítették ezeket a városokat, és más nevet adtak nekik. A 4Mózes 32:3, 4-ben lejegyzett korábbi felsorolásban Baál-Meon a „Béon” néven szerepel. Józsué később Bét-Baál-Meonként utal rá, amely valószínűleg a teljes neve volt a városnak (Jzs 13:17).

Baál-Meont alighanem visszafoglalták a moábiták Moáb királyának, Mésának az uralma idején, vagyis nyilvánvalóan az i. e. X. század második felében. A Moábi kő felirata (9. sor) Mésa szavait idézve a következőket jelenti ki: „Megépítettem [talán megerősítette] Baal-Meónt és víztárolót készítettem benne”, majd a 30. sorban a teljesebb nevén, Bét-Baál-Meonként utal rá. Ezenkívül egy Szamáriában talált cserépdarab (a 27-es sz. szamáriai osztrakon) feliratán a következő áll: „Baála, a baál-meonita”.

I. e. a VII. században Jeremiás próféta isteni figyelmeztetést közölt Moábbal, megjövendölve, hogy Babilon ki fogja fosztani az országot, és konkrétan megemlített bizonyos városokat, köztük Bét-Meont (vsz.: Baál-Meon) (Jr 48:20–23). Ezékiel Baál-Meont azok között a moábita helységek között említi, amelyeket a „napkeletiek” (v. ’Kelet fiai’, Kár.) fognak birtokba venni (Ez 25:9, 10). A történelem és a régészeti ásatások igazolják ezeknek a próféciáknak a beteljesedését. (Lásd: MOÁB, MOÁBITÁK 2.)

Baál-Meont Main romjaival azonosítják, amelyek egy meglehetősen nagy halmot alkotnak, és Medebától kb. 6 km-re Ny-DNy-ra helyezkednek el, a Holt-tengertől pedig 12 km-re K-re. Annak a fennsíknak, amelyen Main van, a tengerszint feletti magassága kb. 800 m.