(áttörések ura v. tulajdonosa):

Az a hely, ahol Dávid király döntő győzelmet aratott a filiszteusok egyesített erői felett valamivel azután, hogy bevette Sion erődjét (2Sá 5:9, 17–21). A beszámolóból kiderül, hogy amikor Dávid az embereivel hírét vette, hogy a filiszteusok támadó szándékkal közelednek, „lement a nehezen megközelíthető helyre”, miközben a filiszteusok „ellepték Refaim völgyét”. Dávid, miután Jehova biztosította őt a támogatásáról, támadásba lendült, a filiszteusok pedig menekülni kezdtek, otthagyva bálványaikat. Dávid Jehovának tulajdonította a győzelmet, amikor kijelentette: „»Jehova áttört előttem ellenségeimen, mint ahogy rést ütnek a vizek.« Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak.” A 2Sámuel 5:21-ben lévő beszámoló szerint Dávid meg az emberei ’elvitték a bálványokat’, amelyeket a filiszteusok otthagytak. A párhuzamos beszámoló, mely  az 1Krónikák 14:12-ben található, megmutatja, mi lett a vége mindennek: „Dávid. . . parancsot adott, és elégették azokat [a bálványokat] tűzben.”

Vannak, akik szerint az Ézsaiás (28:21) által említett Perácim hegye azonos Baál-Perácimmal. Ézsaiás, azáltal, hogy használja a próféciájában ezt a nevet, felidézi Jehovának a Dávid által aratott, baál-perácimi győzelmét. Úgy utal rá, mint ami példa egy végrehajtandó különös tettre, amellyel Jehova – önnön kijelentése szerint – elsöprő hirtelen áradatként tör rá az ellenségeire.

Azt mondják, hogy Refaim völgye a Templomhegytől DNy-ra elterülő el-Baka-síksággal azonos, amely miután kb. 1,5 km-en át ereszkedik, egy keskeny völgybe, a Vádi-el-Verdbe (Nahal-Refáímba) ér, ahol leszűkül. Ez alapján néhány tudós úgy véli, hogy Baál-Perácim ennek a völgynek a közelében volt. Ézsaiás azonban (28:21) a ’Gibeon közelében lévő völgyet’ említi párhuzamként, ezért egyes tudósok szerint ÉNy-ra volt, és talán a Sejk-Bedrnek felel meg, amely a Templomhegytől kb. 4 km-re Ny-ÉNy-ra található (Jzs 15:8, 9). Ez összhangban lenne azzal a ténnyel, hogy a Dávid által üldözött filiszteusok Gibeon és Gézer felé menekültek (2Sá 5:22, 25; 1Kr 14:16).