(Timeusnak [a tiszteletben állónak] a fia):

Vak koldus, akinek Jézus visszaadta a látását. Bartimeus egy meg nem nevezett társával Jerikó határában ült, amikor arra ment Jézus, akit tömeg vett körül. Bartimeus megtudakolta, hogy mi ez az izgatottság, majd kiabálni kezdett: „Dávid Fia, Jézus, irgalmazz nekem!” Néhányan erélyesen csendre intették, de ő annál inkább kiáltozott. Amikor Jézus odahívta magához, ledobta felsőruháját, az Úrhoz sietett, és könyörgött neki, hogy hadd láthasson újra. Jézus felismerte, hogy Bartimeusnak van hite, és szánalomra indulva meggyógyította. Bartimeus ezután Istent dicsőítve követte Jézust (Mk 10:46–52; Mt 20:29–34; Lk 18:35–43).

Márk és Máté beszámolója szerint ez az eset akkor történt, amikor Jézus „kifelé ment Jerikóból”, Lukács szerint viszont akkor, amikor Jézus „Jerikóhoz közeledett” (Mt 20:29; Mk 10:46; Lk 18:35). Némelyek úgy vélik, hogy két különböző alkalomról van szó. Joseph P. Free így ír erről: „A régészet azonban világosabbá tette ezt a látszólagos ellentmondást. A Kr. u. huszadik század elején Ernst Sellin, a Deutschen Orient-Gesellschaft [Német Keletkutató Intézet] munkatársa ásatásokat folytatott Jerikónál (1907–1909). Ennek során kiderült, hogy Jerikó Jézus idejében kettős város volt. . . A régi zsidó város körülbelül egy mérföldre [1,6 km] volt a római várostól. Ennek a bizonyítéknak a fényében lehetséges, hogy Máté a zsidó városról beszélt, ahonnan Krisztus elment, míg Lukács a rómairól, ahová Krisztus még nem érkezett meg. Krisztus tehát a régi városból az új felé tartva találkozott a vak Bartimeussal, és ott gyógyította meg őt” (Archaeology and Bible History. 1964, 295. o.).