(héb.: bedhóʹlach):

Egy mirhához hasonló, illatos gyanta, amelyből olykor a mirha hamisítványát készítik. (Lásd még: MIRHA.) Egy olyan fából nyerik ki (Commiphora africana), amely ÉNy-Afrikában és Arábiában honos, valamint ennek egy rokon fajából, amely ÉNy-Indiában található. Ez a fa kis fáknak vagy cserjéknek a nemzetségéhez tartozik, amelyek ágas-bogasak, tüskések, gyér lombozatúak, és forró, napos helyen nőnek. A kéreg bemetszésével gyantás nedv szivárog a növényből. Miután a gyantát eltávolítják a fáról, hamar megszilárdul, viasszerű és áttetsző lesz, látványra hasonló a gyöngyhöz.

Havila földjének a leírásakor – ezt a földet megkerülte a Pison folyó (egyike annak a négy folyónak, amelyek leágaztak az Édenben eredő folyóból) – a Szentírás megemlíti, hogy milyen értékes anyagokat lehetett itt találni: arany, bdelliumgyanta és ónixkő (1Mó 2:11, 12). A 4Mózes 11:7 azt mondja a mannáról, amelyet az izraeliták a pusztai vándorlásuk során gyűjtöttek, hogy „úgy nézett ki, mint a bdelliumgyanta”. A mannáról korábban azt írta a Biblia, hogy olyan, „mint a zúzmara a földön” (2Mó 16:14). Ez megegyezik azzal, hogy a bdelliumgyanta színe majdhogynem fehér. Josephus, amikor arról beszél, hogy az izraeliták mannát kaptak, a bdelliumot „fűszer”-nek nevezi (A zsidók története. III. könyv, 1. fej., 5. bek.).