Egy adott nép vagy törzs városai, melyek egy másik törzs területén belül találhatók. Modern kori példa lehet erre az egykori Nyugat-Berlin, Kelet-Németország határain belül, vagy az a terület is, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete birtokol New York városának egy teljesen elkülönített részében. Az ókori Jeruzsálemben négyszáz éven keresztül megmaradt egy beékelt jebuszita rész Izrael területén belül, ezt a területet Dávid végül elfoglalta (Jzs 15:63; Bí 1:21; 19:11, 12; 2Sá 5:6–9).

Amikor az Ígéret földjét felosztották a 12 törzs között, egyes törzsek területein voltak olyan városok, melyek más törzsek örökségei lettek. A Józsué 16:9 szerint „Efraim fiainak beékelt [vagyis: ’elkülönített, egyedüli’] városai voltak Manassé fiainak örökségében” (Rbi8, lábj.), azaz olyan „városok, a melyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette” (Kár.; lásd még: Jzs 17:8, 9). Manassé fiainak egy része Issakár és Áser területének határain belül lakott (Jzs 17:11; 1Kr 7:29).

Simeon öröksége olyan városokból állt, amelyek Júda területén helyezkedtek el, mivel Júda fiainak osztályrésze „túl nagy volt nekik” (Jzs 19:1–9; TÉRKÉPEK: 1. köt. 744., 947. o.). A lévitákra bízott 48 város – beleértve a 6 menedékvárost is – beékelt város volt más törzsek területén belül (Jzs 21:3–41). Ily módon teljesedett Jákob Simeonról és Léviről szóló próféciája, melyet a halálos ágyán mondott, miszerint ugyan részük lesz Jákobban, de szét lesznek szórva Izraelben (1Mó 49:7).