(kutak):

Egyike annak a négy hivvita városnak, amelyek ravaszul szövetséget kötöttek Józsuéval. A jelek szerint Gibeon városának a lakosai voltak a kezdeményezők (Jzs 9:3–17). Beérót azután Benjámin törzsének az öröksége lett (Jzs 18:21, 25). Abban a beszámolóban, amely arról szól, hogy Beérótból való férfiak orvul meggyilkolták Saul fiát, Is-Bósetet, az olvasható, hogy „Beérót. . . szintén Benjámin részének számított”. Ez arra utalhat, hogy a város a szomszédos törzs határa közelében feküdt, ezért kellett egyértelműsíteni, hogy melyik törzsi területen helyezkedett el (2Sá 4:2–6). A bibliai beszámoló szerint Beérót lakosai elmenekültek Gittaimba, de arról nem esik szó, hogy miért. Esetleg a filiszteusok rablótámadásai miatt, amelyek azután kezdődtek, hogy legyőzték Saul seregeit a Gilboa-hegyen. Vagy talán a bosszútól való félelem miatt menekültek el azután, hogy Is-Bósetet orvul meggyilkolták. Ennek ellenére a babiloni száműzetést követően Beérót férfiai is szerepelnek a Júda földjére visszatérők felsorolásában (Ezs 2:1, 25; Ne 7:29).

Míg egyesek szerint Beérót Hirbet-el-Burddzsal vagy a tőle D-re eső Nebi-Szamvillal azonosítható, mások szerint el-Bírával, a mai Rámalláh szomszédos városával, amely Jeruzsálemtől kb. 14 km-re É-ra, Gibeontól pedig mintegy 8 km-re É-ÉK-re fekszik, tehát nem messze Efraim határától. Egy itt található forrás bőségesen szolgáltat vizet. Egy régi karavánszeráj nyomai pedig azt mutatják, hogy egykor karavánok álltak meg ezen a helyen.