(asszony, akinek férjura van):

Egy héber szó (beʽú·láʹ), amelyet néhány fordításban transzliterálnak, vagyis betű szerint átírnak az Ézsaiás 62:4-ben (AS, KJ, Ro), míg más fordításokban így adják vissza: „férjhez adatott” (Kár., Szep.), „Férjezett” (Kecsk., Kám., IMIT), „menyasszony” (Kat.), „hites feleségem” (Mo) és „Asszony, akinek férjura van” (ÚV).

A szellemi asszonynak, Sionnak pusztán hagyatottá kellett válnia azt követően, hogy a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, és teljesen megsemmisítették Júdát. Jehova azonban Ézsaiás által helyreállításról jövendölt, mely prófécia nagyon fontos volt az ókori Babilonba száműzött zsidóknak, akárcsak a szellemi Izrael tagjainak, hiszen biztosítékot adott arra, hogy a körülmények megváltoznak, vagyis  földjük helyre lesz állítva és újra benépesedik. Az egykor pusztává vált Sion többé nem lesz ’teljesen elhagyott asszony’, földje nem lesz többé pusztaság, mivel ezt az ígéretet kapta: „hanem így neveznek majd: Örömömet lelem benne [héb.: Chef·cí-váhʹ]; és földedet: Asszony, akinek férjura van [héb.: Beʽú·láʹ]. Mert Jehova örömét leli benned, és férjura lesz földednek.” Sion visszatérő ’fiai’ – akiket szabadon engedtek a babiloni száműzetésből – újra letelepednek Sionban, s ugyanakkor ’feleségül veszik őt, így férjura lesznek’. Sion, azaz Jeruzsálem helyreállítása új helyzetet jelentett, amely teljesen más volt, mint a korábbi, elhagyatott állapota. Ezen helyreállított helyzete miatt Jehova – aki örömét leli Sionban – kijelentette, hogy Siont úgy fogják nevezni, hogy ’Örömét leli benne’, a földjét pedig úgy, hogy „Asszony, akinek férjura van” (Ézs 62.; vö.: Ézs 54:1, 5, 6; 66:8; Jr 23:5–8; 30:17; Ga 4:26–31).